A fénykeresztek el fogják árasztani a földet” (Charbel atya)
A titokra ráérezni, hogyan lehet közel kerülni Istenhez. Ehhez segít hozzá a szentek életének tanulmányozása. A hatalmas maronita szent, a Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert libanoni Szent Charbel atya különös erővel mutatja be a jó példát. Élete egy Istennek az utolsó lélegzetvételig odaadott élet. A csend, amely valósággal áradt körülötte, nem üres és céltalan csend, hanem megszentelt csend, amely Isten jelenlétével van megtöltve. Látszólag eseménytelen élete pedig (Charbel atya közel 40 évig élt egy világtól eldugott Annaya nevű település kolostorában, ebből 23 évet szinte teljes elvonultságban) minden idők egyik legizgalmasabb szerzetesi élete. Annaya kolostorának nyilvántartásában eddig tizenháromezer csodás gyógyulást jegyeztek fel, és még ennél is sokkal több azoknak a megtéréseknek a száma, amelyeket Charbel atya látszólag eseménytelen életével, majd különös halálával elindított. Ezt az írást főként a mai napig is folyamatosan születő és az Annaya-i kolostorba küldött tanúságtételekből állítottam össze.
Charbel atya a Földközi-tenger keleti partjainál lévő Libanonban született. „Közel-Keleti Svájc”-nak is szokták nevezni azt a helyet, ahol manapság az ínyencek először szörf deszkán élvezik a tenger nyújtotta örömöket, majd pár órára rá már síelnek is a libanoni hegyek különlegesen szép sípályáin. Világi ember megérteni nem képes mi volt a jó benne Charbelnek lemondani mindenről. Elhárítani Mariam, egy szép és kívánatos fiatal leány csábításait, titokban 23 éves korában elhagyni családját mindezt csak azért, hogy egy zord és rendkívül hideg cella rejtekén éljen, faragott kő ágyon aludjon vánkosul durva fadarabot használva, egész életén át lesütött szemmel járjon, sokszor alvás és pihenés nélkül a legdurvább körülmények között éljen. Amikor halála után holttestét ahhoz az oltárhoz vitték, ahol az élete utolsó 23 évében Charbel atya naponta sok-sok órát eltöltött, a távozót kísérő szerzetesek imába fogtak. Virrasztottak reszketve a dermesztő hidegben és érezték ahogy rövid idő alatt csontjukig ér a fagy. Eközben istenfélelem töltötte be lelküket, és nem értették, hogyan tudott Szent Charbel atya 23 éven át sok-sok órát eltölteni térden állva - a legkeményebb teleken is - ott ahol halandó ember rövid idő alatt megdermed és megfagy.
Bárki is csinál végig egy ilyen kemény és nehéz életet, ehhez teljesen át kell fordulnia benne a világban megszokott értékrendnek. Ez a kifordított értékrend az, amely minden szellemi nagyságot - az emberiség nagy fáklyavivőit - jellemzi. Míg a világi ember folyamatosan azért küzd, hogy minél több élvezetet, kényelmet és minél kellemesebb közérzetet biztosítson magának az életből, addig a szellem embere számára a világ átalakulása a fontos. Az Istennek felajánlott lemondások és szenvedések, böjtök és imák által az embereknek, és különösen Krisztusnak szeretne segítséget nyújtani, résztvenni a világ átalakulásának nagy művében, azért hogy jobbá váljon a világ. Ahhoz, hogy jobban megértsük Szent Charbelt, fontos megértenünk, hogy a szenvedést és végletes nélkülözést a szeretetnek a jegyében használta, úgy, mint kőműves az építőanyagokat. Radikális aszkézisei, szigorú életrendje, táplálkozási megvonásai Charbel atya számára a világot átalakító munka részei voltak. Ami másnak nyűg és kellemetlenség,az Charbel számára éppen a Megváltót segítő élet, az öröm forrásai voltak. Szokták Charbel atyát a libanoni Pio atyának is nevezni. Nemcsak azért mert utolsó miséjük nagyon hasonlóan mélyre hatolt az eucharisztia legmélyebb titkaiba, és mert e két nagy szent a miséken hasonlóan nagy küzdelmet folytattak azért, hogy feladatukat a test gyengesége ellenére is beteljesítsék. Az is hasonló volt bennük, hogy mindketten különös látnoki és csodatévő erővel bírtak. Hogy életük legfontosabb szakaszát - Pio atya San Giovanni Rotondóban, Charbel atya pedig Annayában – egyetlen helyen töltötték. Hogy végtelenül szerények voltak, jó humorúak és önmegtartóztatóak. Hasonló volt például, hogy az általuk szentelt víz a károkozó rovaroktól megtisztította a gazdák földjét. De a sok-sok hasonlóság között is most a titokzatos vérzést kell kiemeljük: Pio atya még életében, a stigmáin keresztül vérzett, Charbel atya testének vérzése pedig halálát követően indult be.
ÉLETE/ASZKÉZISEI
Charbel atya életével kapcsolatosan néhány fontos és szimbolikus tényt szeretnék kiemelni. Előszöris azt, hogy arab területen élt Mária tisztelőként. Továbbá, hogy muszlimok között volt keresztény emberként. Sőt, egyesek úgy tartják, hogy Libanonban azért tudott évtizedeken át béke lenni, mert az ott élő keresztények hite a Krisztusban elég erős ahhoz, hogy fenntartsa ezt a békét. Libanonban egy nemzeti megegyezés értelmében az ország vezetői vallási hovatartozás szerint választandóak. Eképpen az államfő maronita keresztény, a kormányfő a szunnita közösségből, míg a parlament elnöke a siíták közül van. Sokan tartják úgy, hogy Libanonban a keresztények hozzák egyensúlyba a siíták és a szunníták közötti ellentétet és a térség viharai ellenére itt az emberek békében és viszonylagos jólétben élnek. Bár kényes az egyensúly, de ez az együttélés a jövőbe mutató pozitív képe a vallások és emberek egymáshoz való közeledésének.
Charbel atya Youssef Antoun Makhlouf néven egy maronita keresztény családban született meg 1828. május 8. napján a Bejrúttól mintegy 140 km-re lévő 1600 méter magasan lévő Bkaakafra (Biqa-Kafra) nevű hegyi falucskában. Furcsa szimbólum az is, hogy ez a település az ún. Szent Völgy fölötti hegyekben van. A maronita egyházról fontos azt tudni, hogy keleti szertartású katolikus egyház. Nevét egy V. században élt remetéről, Szent Marónról kapta, aki Antiochiában élt. Az egyház élén külön pátriárka áll és a pápasággal teljes egységbe az 1445-ös egyetemes zsinaton került. Liturgikus nyelve az ószír és papjaik a szentelés előtt még megnősülhetnek. Libanon déli része egykor a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott. Sőt, rajta keresztül vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé. Híres városai közül ismerősen csenghet Baalbek, Büblosz, Türosz neve, a Hermon hegység pedig ősi kultikus helynek számít. DeLibanonban van a Kádisa völgy is, az ún. Szentek völgye. Sok remete barlang is található itt, és e völgy bejáratánál van Libanon legnagyobb kolostora. Szent Charbel is élt ebben a völgyben. Magyarok számára híres hely az Isten Cédrusainak Erdeje. Nagy festőnk, Csontváry járt itt és állítólag a libanoni tájakról több képet is e hely látványa alapján készített. Libanont a Szűzanyával való különleges kapcsolata miatt „Mária Földjének” is nevezik. A maronita keresztényekről még annyit, hogy az egyház követőit sok száz éven át üldözték. Libanonban az 1700-as évek végéig üldözött egyház volt. Ritka az olyan egyház, amely ennyi hányattatáson ment volna keresztül. Viszont ezen egyház szentjeit és tagjait éppen ez a sok megpróbáltatás erősítette meg és cserzette őket hitükben erőssé és állhatatossá. Ma Libanon 3,8 milliós lakosságából (mely lakosság 95%-a arab) 1,4 millió maronita keresztény. A sok megpróbáltatás az egész maronita közösséget és összetartását is megerősítette. A kis Charbel családjában is rendkívül szilárd volt az elköteleződés. Édesanyja – a többi maronita anyához hasonlóan – szigorúan megkövetelte az imát, a rendszeres napi rózsafűzért és a szentmiséken való részvételt. Az öt gyermekből a három fiú mind szerzetes lett. Az ifjú Charbelt (akkor Youssefnek hívták) már kis gyerekként szentnek tartották. Amikor csak tehette, visszavonult egy barlangba és térdelve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt. (tudjuk róla, hogy egész életében nagy Mária tisztelő volt.) Gyerekkorának egyik fontos meghatározó élménye az, amikor egy cédrus törzsében kialakított kis oltár előtt imádkozva sürgető hangot hallott: „Hagyj el mindent és kövess engem!”. erről az elhívásról eszünkben kell jusson Lisieux-i Kis Teréz, Charbel korának egy másik hatalmas szentje, akinek életével sok fontos párhuzam van. Mindkettőjüknél egy szerény, egyszerű, szinte titokban áldozatba foglalt életet tisztelünk. Csöndben hallgatták el hatalmas küzdelmüket. És mindketten az egész világra gyakorolt áldásos hatásukat csak a haláluk után kezdték el láthatóan kibontakoztatni. Ahogyan Franciaországban még nem is olyan régen szinte minden család kérte közbenjárását a Kis Teréztől, és szinte minden családnál évtizedeken át erős Kis Teréz tisztelet bontakozott ki, ugyanez vonatkozik Libanonban Charbelre is. Az emberek – különösen az egyszerű emberek – szenvedése felé irányuló megértés és együttérzés az, amely lehetővé tudja tenni, hogy a sok-sok közbenjárás kérés e nagy szenten keresztül fel is jut az éghez.
Visszatérve Charbel életéhez: 23 éves volt, amikor elszökött otthonról attól tartva, hogy mint utolsó otthon maradt fiút, nem engedik szerzetesnek állni. A Mayfouki-i Boldogasszony kolostorban kezdte meg noviciátusát. Édesanyja és családtagjai sokszor próbálták őt hazacsábítani, de siker nélkül. Emellett egy leánynak is megtetszett az ifjú, de ő ennek is ellent mondott. Sőt, noviciátusa elején egy másik leány is próbálta őt megkörnyékezni, amire az ifjú Youssef válasza az volt, hogy még éjjel elhagyta a kolostort, ahol a csábítás történt. Ekkor ment át az Annaya-ban lévő Szent Maron kolostorba, amely sokkal rejtettebb helyen volt, távol minden lakott helytől. Ez a hely lett később az ő San Giovanni Rotondója. 1853-tól 1859-ig még több helyen is teológiát tanult, majd pappá 1859. július 23-án szentelték és innentől már Annayában élt és engedelmességből sohasem hagyta el a kolostort. Az ő papi missziója az volt, hogy feláldozza magát. Példát adott másoknak is a szegénysége által. Télen-nyáron ugyanazokat az elnyűtt ruhákat hordta. A megmaradt vagy a lábas alján odakozmált ételeket ette és a termés legsilányabb maradékát. Húst nem evett és mindig sok fizikai munkát végzett, abból is a legnehezebbeket. Híres volt radikális engedelmessége is. Egyszer elöljárója viccből egy távoli hegyre küldte, hogy hozzon onnan fát. Ő komolyan vette az utasítást és a messzeségből hazacipelte a nehéz terhet. Tudni lehet róla, hogy szinte semmit sem dobott ki, mindent felhasznált, akárcsak egyetlen szőlőszemet vagy kenyérmorzsát is nagy becsben tartott. Legfontosabbnak a szegénységet tartotta és menekült az előkelősditől. A dicsőségnek és földi babéroknak semmiféle szerepet sem tulajdonított. Ellenben az állandó aszkézis és ima rendkívül fontosak voltak a számára. Munkája végeztével azonnal imádkozni indult. Nagyon korán kelt és mindjárt a templom felé vette útját, ahol közel 5 órán át imádkozott fáradhatatlanul, térdelve, egyenes testtartással. Arca ilyenkor állítólag mennyei fényben tündökölt. Napjai csúcspontját a szentmise bemutatása jelentette. Ez neki egy élő, ténylegesen átélt találkozás volt az Úr Krisztussal.
Még a kolostorban levőknél is szigorúbb szabályok vonatkoztak a remeteségben élőkre. Bár Charbel atya a kolostorban is a remeték végtelenül szigorú életét élte, élete utolsó 23 évében aszkézisét még jobban fokozta. Naponta csak egyszer evett és csak egy féle ételt, és mindössze egyetlen pohár vizet engedélyezett magának. Éjszakánként csak három órát aludt kemény kőfekhelyén. A szentmiséken egy rács mögött állva vett részt, hogy ne érintkezzen a külvilággal. Magas és szikár remete volt, és ha látták a kolostor folyosóján vagy a kertben sétálni, lesütötte szemét és meghajolt a találkozásoknál.
A szentség nyilvánvaló jeleit látva egyre gyakrabban kérték közbenjáró segítségét. A gazdák például több faluban is használták az általa megszentelt vizet, s így védték meg otthonukat és gazdaságukat sáskáktól, patkányoktól, farkasoktól, kígyóktól stb. Charbel atya sem veszélyes, sem ártalmatlan állatot nem ölt meg soha. A szentelt vizet csak távoltartásra használta. Amikor a szerzetes társait egy mérges kígyó megtámadta a szőlőben és Charbel atyát hívták, hogy segítsen őt megölni, a szent megállt a kígyó előtt és nyugodtan csak ennyit mondott: „Menj el!” Erre a kígyó megfordult és azonnal tovább kúszott. Valószínűleg e csodáknál is fontosabb az a tény, amit sokan éreztek, mások csak sejtettek: Charbel atya a puszta jelenlétével és áldozataival egyensúlyba hozza és átalakítja békévé azt a sok rosszat, ami a hazáját támadja. Nagyon sok nehézség érte a libanoni népet a XIX. században. Egyik történelmi feljegyzés arról ír, hogy amikor törökök támadták meg az országot, több mint 14 ezer keresztény halt mártírhalált. Charbel atya tanácsként ezt mondta: „Ha meg akarjátok menteni magatokat, akkor imádkozzatok teljes szívvel Máriához és Ő majd megment.”Gyónásnál Charbel atya különleges karizmával bírt: belelátott az emberi szívekbe, így általában a bűnök kompenzálásául nehéz bűnbánati gyakorlatokat adott. Egyszer, amikor Charbel atya egyik társa gúnyolódni próbált, egy Éliás nevű atya a következőket mondta a gúnyolódónak: „…Miért tréfálkozol Charbel atyával? Nem tudod, hogy Isten Szentlelke van vele? Az ő közbenjárása miatt áld meg minket az Isten!” – valószínűleg Éliás atyán keresztül a Szentlélek nyilvánította ki ezt a mondatot. Egy tanúságtétel szerint megkérdezték Charbel atyától, hogy miért kötött szőlővesszőt a feje köré, és hogy miért fonta körbe a csuklóját kecskeszőrrel, mire ő így válaszolt: „Ez a fájdalom kapcsoljon össze Krisztus szenvedéseivel!” Más tanúk meg arról számolnak be, hogy Charbel atya a gyakran mondogatta: „ A test hasonlít a szamárhoz, ha kielégítjük, akkor lábadozik és rugdalózik. Ha éhezik, akkor megalázkodik.”Máskor pedig egyik paptestvérének, aki rendszerint nagyon gyorsan elmondta a misét, szokásos nyers humorával ezeket mondta: „Miért siet ennyire? Talán valami gabonalevest evett?”
HALÁLA ÉS AZ AZT KÖVETŐ RENDKÍVÜLI TÖRTÉNÉSEK
Charbel atya 1898. december 16-án misézés közben agyvérzést kapott, majd 8 napos agóniát követően pontosan karácsony napján, december 24-én lehelte ki lelkét. A remeteségben hatalmas havazás volt, a hómagasság elérte AZ 1-1,5 métert. Falusi összefogással tudták csak a szakadó hóban levinni a testet a jóval mélyebben fekvő Szent Maron kolostorba. Testét kriptában helyezték el a többi szerzetes közé. Az külön koporsót nem kapott, saját szerzetesi ruhájába tekerve egy egyszerű deszkára volt helyezve fektették el. A kripta a nagy esőzések és havazások miatt folyamatos vízben és sárban állt. Az első csodálatos eseménysor az volt, hogy a szomszédok már a temetés másnapjától kezdve láttak egy furcsa fényt a sírhely körül, mely napokon át világított. Az emberek a környékről nagy csapatokban érkeztek, hogy láthassák a fényjelenséget. Néhány hónapra rá, 1899 áprilisában a sírt megnyitották és újabb rendkívüli dolgot tapasztaltak. Az esővíz a kriptát teljesen ellepte és sáros mocsárrá változtatta. A jelenlévők elképedve látták, hogy Szent Charbel teste sértetlenül a mocsár felszínén lebeg. Bőre teljesen friss volt, ízületei rugalmasak, a végtagok teljesen behajlíthatóak, haja és szakálla nem hullt ki. Karjai keresztben voltak a mellkasán, kezében egy kereszt. A bordájából vörös véres-vizes folyadék folyt. Ruháját lecserélték majd testét koporsóba tették, melynek teteje üvegből volt, hogy a látogatók láthassák. (Ekkor már sok más csodálatos dolog is történt, és elkezdtek a sírhoz seregleni az emberek.) Ettől kezdve a koporsó mindig megtelt vörös folyadékkal. A véres váladék folyamatosan áradt ki Charbel atya pórusaiból, ezért hetente kétszer cserélték a fehérneműt és a ruházatot. Ez a furcsa vérzés több mint 50 éven át tartott, és a bejruti orvostudományi kar több vizsgálatot is készített róla. Az orvosok értetlenül álltak a furcsa jelenség előtt. Voltak olyanok is, akik a vérzést próbálták megállítani. Volt például egy Youssef Al Kfoury nevű atya, aki elöljárója kérésére egy ideig gondozta a testet. Naponta kétszer cserélte a fehérneműket és hogy elállítsa a vérzést, fölvitte a testet a kolostor tetejére, hogy érje a szél és száradjon a hátából, csípőjéből bőven áradó vér. A testet ez a szerzetes négy teljes hónapon át kint tartotta a tetőn, de Charbel atya teste mégsem száradt ki. Később az emberek azt tapasztalták, hogy Charbel atya legkisebb ereklyéje is gyógyító-segítő-megtisztító erővel bír. Egyre nagyobb embertömeg áradt Annayába. A csodáknál és gyógyulásoknál minden bizonnyal még jelentősebb az, hogy a sír körül egyre több imádkozó ember jelent meg. Sőt, nagyon sokan tértek meg, tartottak bűnbánatot, és e ragyogó szent közelségében átalakulva, megtérve távoztak!
1927-ben a holttestét a Szentszék rendeletére egy pincehelyiségbe helyezték. Itt nemrégen még csirkéket tartottak. A holttestet cinkkel borított koporsóba rakták, alaposan bezárták majd azt a kriptába falazták. 1950-ben, 23 évvel később, a kripta fala is elkezdett rózsaszín folyadékot izzadni. Miután a kriptát megnyitották, megállapították, hogy a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság ekkor már óvatos volt. Kineveztek három orvost, akik megállapították, hogy a véres izzadás továbbra sem állt le. Azt állapították meg, hogy a folyadéktól a koporsó bomlásnak indult, és ahogyan a folyadék egyre csepegett az elhasadt koporsóban, az telítette a kripta falát.
Charbel atyáról életében fénykép egyáltalán nem készült. A templomokban látható róla készült kép állítólag onnan származik, hogy valaki lefényképezte a szent sírját és amikor előhívták a fotót, egy arc rajzolódott ki rajta, amelyen az öreg szerzetesek Charbel atyát ismerték fel. Charbel atyát 1965. december 5-én VI. Pál pápa boldoggá majd 1977. október 9-én szentté avatta. A rengeteg csodás közbenjárás közül kiemelem egy Nohad El Shami nevű 12 gyerekes családanya meggyógyulását, akin Szent Charbel álmában egy szellemi műtétet hajtott végre. Amikor az asszony felébredt, két seb volt a nyakán, mindkettő 12 cm-es (ezekről a sebekről sok ismert fotó készült). A hölgy bénultságából felépült és Charbel atya legközelebb, újra megjelenve neki, azt kérte tőle, hogy minden hónap 22. napján látogassa meg a kolostort és vegyen részt a misén. Nohad ezt teljesítette is. Charbel atya egy jelet küldött e miséken keresztül, mert Nohad nyakán a sebek újra és újra megnyílnak és vérezni kezdenek a misék alatt. A 22-ék a libanoni nép számára ünnepnapok lettek és ettől kezdve ezrek zarándokolnak Annayába e napokon. A havi zarándoklatok megtérései és gyógyulásai mérhetetlenek. A megszámlálhatatlanul sok csoda és közenjárás közül melyek Charbel atya halálát követően történtek, most azokat az üzeneteket emelem ki, melyeket Charbel egy Raymond Nader nevű emberen keresztül küldött a világnak. Ez az ember meditációja alatt került kapcsolatba a nagy szenttel és úgy hiszik, a karján viszkető sebhelyként Charbel atya érintésének ujjlenyomatait őrzi. Íme Charbel atya üzeneteiből: „Az Úr minden embert arra teremtett, hogy ragyogjon. Hogy megvilágosítsák a világot. Te vagy a világ fénye” „Krisztus tudja mi van a te szívedben és a te szívedet akarja. Ne keresd az igazságot Krisztuson kívül!” „Krisztus az Út. A fénykeresztek el fogják árasztani a földet.”
Dr. Torgyán Atilla
Ajánlott irodalom:
Szent Charbel, a teljesség zarándoka (Új Ember, 2017)
Szent Charbel , a szív csendje (DVD, Etalon Kiadó)
A titokra ráérezni, hogyan lehet közel kerülni Istenhez. Ehhez segít hozzá a szentek életének tanulmányozása. A hatalmas maronita szent, a Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert libanoni Szent Charbel atya különös erővel mutatja be a jó példát. Élete egy Istennek az utolsó lélegzetvételig odaadott élet. A csend, amely valósággal áradt körülötte, nem üres és céltalan csend, hanem megszentelt csend, amely Isten jelenlétével van megtöltve. Látszólag eseménytelen élete pedig (Charbel atya közel 40 évig élt egy világtól eldugott Annaya nevű település kolostorában, ebből 23 évet szinte teljes elvonultságban) minden idők egyik legizgalmasabb szerzetesi élete. Annaya kolostorának nyilvántartásában eddig tizenháromezer csodás gyógyulást jegyeztek fel, és még ennél is sokkal több azoknak a megtéréseknek a száma, amelyeket Charbel atya látszólag eseménytelen életével, majd különös halálával elindított. Ezt az írást főként a mai napig is folyamatosan születő és az Annaya-i kolostorba küldött tanúságtételekből állítottam össze.
Charbel atya a Földközi-tenger keleti partjainál lévő Libanonban született. „Közel-Keleti Svájc”-nak is szokták nevezni azt a helyet, ahol manapság az ínyencek először szörf deszkán élvezik a tenger nyújtotta örömöket, majd pár órára rá már síelnek is a libanoni hegyek különlegesen szép sípályáin. Világi ember megérteni nem képes mi volt a jó benne Charbelnek lemondani mindenről. Elhárítani Mariam, egy szép és kívánatos fiatal leány csábításait, titokban 23 éves korában elhagyni családját mindezt csak azért, hogy egy zord és rendkívül hideg cella rejtekén éljen, faragott kő ágyon aludjon vánkosul durva fadarabot használva, egész életén át lesütött szemmel járjon, sokszor alvás és pihenés nélkül a legdurvább körülmények között éljen. Amikor halála után holttestét ahhoz az oltárhoz vitték, ahol az élete utolsó 23 évében Charbel atya naponta sok-sok órát eltöltött, a távozót kísérő szerzetesek imába fogtak. Virrasztottak reszketve a dermesztő hidegben és érezték ahogy rövid idő alatt csontjukig ér a fagy. Eközben istenfélelem töltötte be lelküket, és nem értették, hogyan tudott Szent Charbel atya 23 éven át sok-sok órát eltölteni térden állva - a legkeményebb teleken is - ott ahol halandó ember rövid idő alatt megdermed és megfagy.
Bárki is csinál végig egy ilyen kemény és nehéz életet, ehhez teljesen át kell fordulnia benne a világban megszokott értékrendnek. Ez a kifordított értékrend az, amely minden szellemi nagyságot - az emberiség nagy fáklyavivőit - jellemzi. Míg a világi ember folyamatosan azért küzd, hogy minél több élvezetet, kényelmet és minél kellemesebb közérzetet biztosítson magának az életből, addig a szellem embere számára a világ átalakulása a fontos. Az Istennek felajánlott lemondások és szenvedések, böjtök és imák által az embereknek, és különösen Krisztusnak szeretne segítséget nyújtani, résztvenni a világ átalakulásának nagy művében, azért hogy jobbá váljon a világ. Ahhoz, hogy jobban megértsük Szent Charbelt, fontos megértenünk, hogy a szenvedést és végletes nélkülözést a szeretetnek a jegyében használta, úgy, mint kőműves az építőanyagokat. Radikális aszkézisei, szigorú életrendje, táplálkozási megvonásai Charbel atya számára a világot átalakító munka részei voltak. Ami másnak nyűg és kellemetlenség,az Charbel számára éppen a Megváltót segítő élet, az öröm forrásai voltak. Szokták Charbel atyát a libanoni Pio atyának is nevezni. Nemcsak azért mert utolsó miséjük nagyon hasonlóan mélyre hatolt az eucharisztia legmélyebb titkaiba, és mert e két nagy szent a miséken hasonlóan nagy küzdelmet folytattak azért, hogy feladatukat a test gyengesége ellenére is beteljesítsék. Az is hasonló volt bennük, hogy mindketten különös látnoki és csodatévő erővel bírtak. Hogy életük legfontosabb szakaszát - Pio atya San Giovanni Rotondóban, Charbel atya pedig Annayában – egyetlen helyen töltötték. Hogy végtelenül szerények voltak, jó humorúak és önmegtartóztatóak. Hasonló volt például, hogy az általuk szentelt víz a károkozó rovaroktól megtisztította a gazdák földjét. De a sok-sok hasonlóság között is most a titokzatos vérzést kell kiemeljük: Pio atya még életében, a stigmáin keresztül vérzett, Charbel atya testének vérzése pedig halálát követően indult be.
ÉLETE/ASZKÉZISEI
Charbel atya életével kapcsolatosan néhány fontos és szimbolikus tényt szeretnék kiemelni. Előszöris azt, hogy arab területen élt Mária tisztelőként. Továbbá, hogy muszlimok között volt keresztény emberként. Sőt, egyesek úgy tartják, hogy Libanonban azért tudott évtizedeken át béke lenni, mert az ott élő keresztények hite a Krisztusban elég erős ahhoz, hogy fenntartsa ezt a békét. Libanonban egy nemzeti megegyezés értelmében az ország vezetői vallási hovatartozás szerint választandóak. Eképpen az államfő maronita keresztény, a kormányfő a szunnita közösségből, míg a parlament elnöke a siíták közül van. Sokan tartják úgy, hogy Libanonban a keresztények hozzák egyensúlyba a siíták és a szunníták közötti ellentétet és a térség viharai ellenére itt az emberek békében és viszonylagos jólétben élnek. Bár kényes az egyensúly, de ez az együttélés a jövőbe mutató pozitív képe a vallások és emberek egymáshoz való közeledésének.
Charbel atya Youssef Antoun Makhlouf néven egy maronita keresztény családban született meg 1828. május 8. napján a Bejrúttól mintegy 140 km-re lévő 1600 méter magasan lévő Bkaakafra (Biqa-Kafra) nevű hegyi falucskában. Furcsa szimbólum az is, hogy ez a település az ún. Szent Völgy fölötti hegyekben van. A maronita egyházról fontos azt tudni, hogy keleti szertartású katolikus egyház. Nevét egy V. században élt remetéről, Szent Marónról kapta, aki Antiochiában élt. Az egyház élén külön pátriárka áll és a pápasággal teljes egységbe az 1445-ös egyetemes zsinaton került. Liturgikus nyelve az ószír és papjaik a szentelés előtt még megnősülhetnek. Libanon déli része egykor a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott. Sőt, rajta keresztül vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé. Híres városai közül ismerősen csenghet Baalbek, Büblosz, Türosz neve, a Hermon hegység pedig ősi kultikus helynek számít. DeLibanonban van a Kádisa völgy is, az ún. Szentek völgye. Sok remete barlang is található itt, és e völgy bejáratánál van Libanon legnagyobb kolostora. Szent Charbel is élt ebben a völgyben. Magyarok számára híres hely az Isten Cédrusainak Erdeje. Nagy festőnk, Csontváry járt itt és állítólag a libanoni tájakról több képet is e hely látványa alapján készített. Libanont a Szűzanyával való különleges kapcsolata miatt „Mária Földjének” is nevezik. A maronita keresztényekről még annyit, hogy az egyház követőit sok száz éven át üldözték. Libanonban az 1700-as évek végéig üldözött egyház volt. Ritka az olyan egyház, amely ennyi hányattatáson ment volna keresztül. Viszont ezen egyház szentjeit és tagjait éppen ez a sok megpróbáltatás erősítette meg és cserzette őket hitükben erőssé és állhatatossá. Ma Libanon 3,8 milliós lakosságából (mely lakosság 95%-a arab) 1,4 millió maronita keresztény. A sok megpróbáltatás az egész maronita közösséget és összetartását is megerősítette. A kis Charbel családjában is rendkívül szilárd volt az elköteleződés. Édesanyja – a többi maronita anyához hasonlóan – szigorúan megkövetelte az imát, a rendszeres napi rózsafűzért és a szentmiséken való részvételt. Az öt gyermekből a három fiú mind szerzetes lett. Az ifjú Charbelt (akkor Youssefnek hívták) már kis gyerekként szentnek tartották. Amikor csak tehette, visszavonult egy barlangba és térdelve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt. (tudjuk róla, hogy egész életében nagy Mária tisztelő volt.) Gyerekkorának egyik fontos meghatározó élménye az, amikor egy cédrus törzsében kialakított kis oltár előtt imádkozva sürgető hangot hallott: „Hagyj el mindent és kövess engem!”. erről az elhívásról eszünkben kell jusson Lisieux-i Kis Teréz, Charbel korának egy másik hatalmas szentje, akinek életével sok fontos párhuzam van. Mindkettőjüknél egy szerény, egyszerű, szinte titokban áldozatba foglalt életet tisztelünk. Csöndben hallgatták el hatalmas küzdelmüket. És mindketten az egész világra gyakorolt áldásos hatásukat csak a haláluk után kezdték el láthatóan kibontakoztatni. Ahogyan Franciaországban még nem is olyan régen szinte minden család kérte közbenjárását a Kis Teréztől, és szinte minden családnál évtizedeken át erős Kis Teréz tisztelet bontakozott ki, ugyanez vonatkozik Libanonban Charbelre is. Az emberek – különösen az egyszerű emberek – szenvedése felé irányuló megértés és együttérzés az, amely lehetővé tudja tenni, hogy a sok-sok közbenjárás kérés e nagy szenten keresztül fel is jut az éghez.
Visszatérve Charbel életéhez: 23 éves volt, amikor elszökött otthonról attól tartva, hogy mint utolsó otthon maradt fiút, nem engedik szerzetesnek állni. A Mayfouki-i Boldogasszony kolostorban kezdte meg noviciátusát. Édesanyja és családtagjai sokszor próbálták őt hazacsábítani, de siker nélkül. Emellett egy leánynak is megtetszett az ifjú, de ő ennek is ellent mondott. Sőt, noviciátusa elején egy másik leány is próbálta őt megkörnyékezni, amire az ifjú Youssef válasza az volt, hogy még éjjel elhagyta a kolostort, ahol a csábítás történt. Ekkor ment át az Annaya-ban lévő Szent Maron kolostorba, amely sokkal rejtettebb helyen volt, távol minden lakott helytől. Ez a hely lett később az ő San Giovanni Rotondója. 1853-tól 1859-ig még több helyen is teológiát tanult, majd pappá 1859. július 23-án szentelték és innentől már Annayában élt és engedelmességből sohasem hagyta el a kolostort. Az ő papi missziója az volt, hogy feláldozza magát. Példát adott másoknak is a szegénysége által. Télen-nyáron ugyanazokat az elnyűtt ruhákat hordta. A megmaradt vagy a lábas alján odakozmált ételeket ette és a termés legsilányabb maradékát. Húst nem evett és mindig sok fizikai munkát végzett, abból is a legnehezebbeket. Híres volt radikális engedelmessége is. Egyszer elöljárója viccből egy távoli hegyre küldte, hogy hozzon onnan fát. Ő komolyan vette az utasítást és a messzeségből hazacipelte a nehéz terhet. Tudni lehet róla, hogy szinte semmit sem dobott ki, mindent felhasznált, akárcsak egyetlen szőlőszemet vagy kenyérmorzsát is nagy becsben tartott. Legfontosabbnak a szegénységet tartotta és menekült az előkelősditől. A dicsőségnek és földi babéroknak semmiféle szerepet sem tulajdonított. Ellenben az állandó aszkézis és ima rendkívül fontosak voltak a számára. Munkája végeztével azonnal imádkozni indult. Nagyon korán kelt és mindjárt a templom felé vette útját, ahol közel 5 órán át imádkozott fáradhatatlanul, térdelve, egyenes testtartással. Arca ilyenkor állítólag mennyei fényben tündökölt. Napjai csúcspontját a szentmise bemutatása jelentette. Ez neki egy élő, ténylegesen átélt találkozás volt az Úr Krisztussal.
Még a kolostorban levőknél is szigorúbb szabályok vonatkoztak a remeteségben élőkre. Bár Charbel atya a kolostorban is a remeték végtelenül szigorú életét élte, élete utolsó 23 évében aszkézisét még jobban fokozta. Naponta csak egyszer evett és csak egy féle ételt, és mindössze egyetlen pohár vizet engedélyezett magának. Éjszakánként csak három órát aludt kemény kőfekhelyén. A szentmiséken egy rács mögött állva vett részt, hogy ne érintkezzen a külvilággal. Magas és szikár remete volt, és ha látták a kolostor folyosóján vagy a kertben sétálni, lesütötte szemét és meghajolt a találkozásoknál.
A szentség nyilvánvaló jeleit látva egyre gyakrabban kérték közbenjáró segítségét. A gazdák például több faluban is használták az általa megszentelt vizet, s így védték meg otthonukat és gazdaságukat sáskáktól, patkányoktól, farkasoktól, kígyóktól stb. Charbel atya sem veszélyes, sem ártalmatlan állatot nem ölt meg soha. A szentelt vizet csak távoltartásra használta. Amikor a szerzetes társait egy mérges kígyó megtámadta a szőlőben és Charbel atyát hívták, hogy segítsen őt megölni, a szent megállt a kígyó előtt és nyugodtan csak ennyit mondott: „Menj el!” Erre a kígyó megfordult és azonnal tovább kúszott. Valószínűleg e csodáknál is fontosabb az a tény, amit sokan éreztek, mások csak sejtettek: Charbel atya a puszta jelenlétével és áldozataival egyensúlyba hozza és átalakítja békévé azt a sok rosszat, ami a hazáját támadja. Nagyon sok nehézség érte a libanoni népet a XIX. században. Egyik történelmi feljegyzés arról ír, hogy amikor törökök támadták meg az országot, több mint 14 ezer keresztény halt mártírhalált. Charbel atya tanácsként ezt mondta: „Ha meg akarjátok menteni magatokat, akkor imádkozzatok teljes szívvel Máriához és Ő majd megment.”Gyónásnál Charbel atya különleges karizmával bírt: belelátott az emberi szívekbe, így általában a bűnök kompenzálásául nehéz bűnbánati gyakorlatokat adott. Egyszer, amikor Charbel atya egyik társa gúnyolódni próbált, egy Éliás nevű atya a következőket mondta a gúnyolódónak: „…Miért tréfálkozol Charbel atyával? Nem tudod, hogy Isten Szentlelke van vele? Az ő közbenjárása miatt áld meg minket az Isten!” – valószínűleg Éliás atyán keresztül a Szentlélek nyilvánította ki ezt a mondatot. Egy tanúságtétel szerint megkérdezték Charbel atyától, hogy miért kötött szőlővesszőt a feje köré, és hogy miért fonta körbe a csuklóját kecskeszőrrel, mire ő így válaszolt: „Ez a fájdalom kapcsoljon össze Krisztus szenvedéseivel!” Más tanúk meg arról számolnak be, hogy Charbel atya a gyakran mondogatta: „ A test hasonlít a szamárhoz, ha kielégítjük, akkor lábadozik és rugdalózik. Ha éhezik, akkor megalázkodik.”Máskor pedig egyik paptestvérének, aki rendszerint nagyon gyorsan elmondta a misét, szokásos nyers humorával ezeket mondta: „Miért siet ennyire? Talán valami gabonalevest evett?”
HALÁLA ÉS AZ AZT KÖVETŐ RENDKÍVÜLI TÖRTÉNÉSEK
Charbel atya 1898. december 16-án misézés közben agyvérzést kapott, majd 8 napos agóniát követően pontosan karácsony napján, december 24-én lehelte ki lelkét. A remeteségben hatalmas havazás volt, a hómagasság elérte AZ 1-1,5 métert. Falusi összefogással tudták csak a szakadó hóban levinni a testet a jóval mélyebben fekvő Szent Maron kolostorba. Testét kriptában helyezték el a többi szerzetes közé. Az külön koporsót nem kapott, saját szerzetesi ruhájába tekerve egy egyszerű deszkára volt helyezve fektették el. A kripta a nagy esőzések és havazások miatt folyamatos vízben és sárban állt. Az első csodálatos eseménysor az volt, hogy a szomszédok már a temetés másnapjától kezdve láttak egy furcsa fényt a sírhely körül, mely napokon át világított. Az emberek a környékről nagy csapatokban érkeztek, hogy láthassák a fényjelenséget. Néhány hónapra rá, 1899 áprilisában a sírt megnyitották és újabb rendkívüli dolgot tapasztaltak. Az esővíz a kriptát teljesen ellepte és sáros mocsárrá változtatta. A jelenlévők elképedve látták, hogy Szent Charbel teste sértetlenül a mocsár felszínén lebeg. Bőre teljesen friss volt, ízületei rugalmasak, a végtagok teljesen behajlíthatóak, haja és szakálla nem hullt ki. Karjai keresztben voltak a mellkasán, kezében egy kereszt. A bordájából vörös véres-vizes folyadék folyt. Ruháját lecserélték majd testét koporsóba tették, melynek teteje üvegből volt, hogy a látogatók láthassák. (Ekkor már sok más csodálatos dolog is történt, és elkezdtek a sírhoz seregleni az emberek.) Ettől kezdve a koporsó mindig megtelt vörös folyadékkal. A véres váladék folyamatosan áradt ki Charbel atya pórusaiból, ezért hetente kétszer cserélték a fehérneműt és a ruházatot. Ez a furcsa vérzés több mint 50 éven át tartott, és a bejruti orvostudományi kar több vizsgálatot is készített róla. Az orvosok értetlenül álltak a furcsa jelenség előtt. Voltak olyanok is, akik a vérzést próbálták megállítani. Volt például egy Youssef Al Kfoury nevű atya, aki elöljárója kérésére egy ideig gondozta a testet. Naponta kétszer cserélte a fehérneműket és hogy elállítsa a vérzést, fölvitte a testet a kolostor tetejére, hogy érje a szél és száradjon a hátából, csípőjéből bőven áradó vér. A testet ez a szerzetes négy teljes hónapon át kint tartotta a tetőn, de Charbel atya teste mégsem száradt ki. Később az emberek azt tapasztalták, hogy Charbel atya legkisebb ereklyéje is gyógyító-segítő-megtisztító erővel bír. Egyre nagyobb embertömeg áradt Annayába. A csodáknál és gyógyulásoknál minden bizonnyal még jelentősebb az, hogy a sír körül egyre több imádkozó ember jelent meg. Sőt, nagyon sokan tértek meg, tartottak bűnbánatot, és e ragyogó szent közelségében átalakulva, megtérve távoztak!
1927-ben a holttestét a Szentszék rendeletére egy pincehelyiségbe helyezték. Itt nemrégen még csirkéket tartottak. A holttestet cinkkel borított koporsóba rakták, alaposan bezárták majd azt a kriptába falazták. 1950-ben, 23 évvel később, a kripta fala is elkezdett rózsaszín folyadékot izzadni. Miután a kriptát megnyitották, megállapították, hogy a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság ekkor már óvatos volt. Kineveztek három orvost, akik megállapították, hogy a véres izzadás továbbra sem állt le. Azt állapították meg, hogy a folyadéktól a koporsó bomlásnak indult, és ahogyan a folyadék egyre csepegett az elhasadt koporsóban, az telítette a kripta falát.
Charbel atyáról életében fénykép egyáltalán nem készült. A templomokban látható róla készült kép állítólag onnan származik, hogy valaki lefényképezte a szent sírját és amikor előhívták a fotót, egy arc rajzolódott ki rajta, amelyen az öreg szerzetesek Charbel atyát ismerték fel. Charbel atyát 1965. december 5-én VI. Pál pápa boldoggá majd 1977. október 9-én szentté avatta. A rengeteg csodás közbenjárás közül kiemelem egy Nohad El Shami nevű 12 gyerekes családanya meggyógyulását, akin Szent Charbel álmában egy szellemi műtétet hajtott végre. Amikor az asszony felébredt, két seb volt a nyakán, mindkettő 12 cm-es (ezekről a sebekről sok ismert fotó készült). A hölgy bénultságából felépült és Charbel atya legközelebb, újra megjelenve neki, azt kérte tőle, hogy minden hónap 22. napján látogassa meg a kolostort és vegyen részt a misén. Nohad ezt teljesítette is. Charbel atya egy jelet küldött e miséken keresztül, mert Nohad nyakán a sebek újra és újra megnyílnak és vérezni kezdenek a misék alatt. A 22-ék a libanoni nép számára ünnepnapok lettek és ettől kezdve ezrek zarándokolnak Annayába e napokon. A havi zarándoklatok megtérései és gyógyulásai mérhetetlenek. A megszámlálhatatlanul sok csoda és közenjárás közül melyek Charbel atya halálát követően történtek, most azokat az üzeneteket emelem ki, melyeket Charbel egy Raymond Nader nevű emberen keresztül küldött a világnak. Ez az ember meditációja alatt került kapcsolatba a nagy szenttel és úgy hiszik, a karján viszkető sebhelyként Charbel atya érintésének ujjlenyomatait őrzi. Íme Charbel atya üzeneteiből: „Az Úr minden embert arra teremtett, hogy ragyogjon. Hogy megvilágosítsák a világot. Te vagy a világ fénye” „Krisztus tudja mi van a te szívedben és a te szívedet akarja. Ne keresd az igazságot Krisztuson kívül!” „Krisztus az Út. A fénykeresztek el fogják árasztani a földet.”
Dr. Torgyán Atilla
Ajánlott irodalom:
Szent Charbel, a teljesség zarándoka (Új Ember, 2017)
Szent Charbel , a szív csendje (DVD, Etalon Kiadó)

Szent Teréz imája veled is csodát tehet
Lisieux-i Szent Teréz 1873-ban született a franciországi Alençon-ban, majd nagyon fiatalon, 24 évesen tuberkulózisban hunyt el Lisieux-ban, ahol ma már az Ő nevét viseli az ottani bazilika.
Szent Teréz sok emberen segített, hiszen bizonyítottan voltak olyanok, akik meggyógyultak, ha hozzá imádkoztak, vagy zarándoklaton vettek részt, ahol megtekintették földi maradványait.
Lisieux-i Szent Teréz a halálos ágyán így szólt: „Azt szeretném, hogy miután meghalok, rózsaszirmok hulljanak rám.” Innen ered, hogy Ő a virágárusok, kertészek védőszentje.
Létezik egy legenda, miszerint ha 9-24 napon keresztül elmondod a következő imádságot, akkor egy sárga rózsát fog küldeni hozzád, így értesítve arról, hogy meghallotta a fohászodat, és teljesíti a kívánságodat.
Több beszámoló szerint a csodák valóban bekövetkeztek, és a rózsák, így, vagy úgy, de megjelentek az emberek életében. A Filantropikum.com szerkesztői is ismernek két olyan személyt, akik minden nap elmondták Szent Teréz imáját, és valóban megérkezett hozzájuk a sárga rózsa, mintegy megerősítésként, hogy az imájuk meghallgatásra talált.
Az imádság, amit minden nap el kell mondanunk Dr. Dorren Virtue könyvében jelent meg, és így hangzik:
Ezt az imát kell 24 napig mondani!
Ó, gyermek Jézus kis Teréze, (Lisieuxi Kis Szent Teréz) kérlek szedj egy rózsát számomra a mennyei kertből, és küldd el hozzám a szeretet jeleként. Ó, gyermek Jézus kis Teréze, kérd meg Istent, áldja meg kegyesen azt, amit ma bizalommal a kezére adok (mondd el a kérésedet).
Szent Teréz, segíts hozzá, hogy úgy higgyek Isten nagyszerű szeretetében, ahogy Te, és követhessem az általad mutatott példát, a „kis utat” minden nap.
Amen
Megérkezett!!
Lisieux-i Szent Teréz 1873-ban született a franciországi Alençon-ban, majd nagyon fiatalon, 24 évesen tuberkulózisban hunyt el Lisieux-ban, ahol ma már az Ő nevét viseli az ottani bazilika.
Szent Teréz sok emberen segített, hiszen bizonyítottan voltak olyanok, akik meggyógyultak, ha hozzá imádkoztak, vagy zarándoklaton vettek részt, ahol megtekintették földi maradványait.
Lisieux-i Szent Teréz a halálos ágyán így szólt: „Azt szeretném, hogy miután meghalok, rózsaszirmok hulljanak rám.” Innen ered, hogy Ő a virágárusok, kertészek védőszentje.
Létezik egy legenda, miszerint ha 9-24 napon keresztül elmondod a következő imádságot, akkor egy sárga rózsát fog küldeni hozzád, így értesítve arról, hogy meghallotta a fohászodat, és teljesíti a kívánságodat.
Több beszámoló szerint a csodák valóban bekövetkeztek, és a rózsák, így, vagy úgy, de megjelentek az emberek életében. A Filantropikum.com szerkesztői is ismernek két olyan személyt, akik minden nap elmondták Szent Teréz imáját, és valóban megérkezett hozzájuk a sárga rózsa, mintegy megerősítésként, hogy az imájuk meghallgatásra talált.
Az imádság, amit minden nap el kell mondanunk Dr. Dorren Virtue könyvében jelent meg, és így hangzik:
Ezt az imát kell 24 napig mondani!
Ó, gyermek Jézus kis Teréze, (Lisieuxi Kis Szent Teréz) kérlek szedj egy rózsát számomra a mennyei kertből, és küldd el hozzám a szeretet jeleként. Ó, gyermek Jézus kis Teréze, kérd meg Istent, áldja meg kegyesen azt, amit ma bizalommal a kezére adok (mondd el a kérésedet).
Szent Teréz, segíts hozzá, hogy úgy higgyek Isten nagyszerű szeretetében, ahogy Te, és követhessem az általad mutatott példát, a „kis utat” minden nap.
Amen
Megérkezett!!

Tanuságtétel
Csókay András agysebész vallomása hitéről, házasságáról, gyermekeiről
Tízezrek látták a Szűz Máriát Kairóban

Esélyes, hogy a vallási kisebbségek is toleranciát élvezhetnek Egyiptomban. Ennek kapcsán idézzük fel az egyik leghíresebb egyiptomi Mária-jelenést, ami a muszlim híveket is megragadta.
A hatvanas évek végén tízezrek látják saját szemükkel megjelenni Máriát, Jézus anyját egy kairói kopt templom boltívei felett. A zeituni templomot 1924-ben építették a Szent család egyiptomi menekülésének tiszteletére: a legenda szerint az épület mellett található fa alatt pihent meg Mária és József a gyermek Jézussal.
Fehér ruhás női alak
1968. április 2-án, éjszaka különleges események kezdődtek a kairói külvárosban. Két muszlim autószerelő egy fehér ruhás női alakot látott átsétálni a szemben lévő templom kupoláján. Attól féltek, hogy leesett, és meghalt, ezért értesítették a papot. Ő gondolt arra először, hogy az alak, mivel nem bukkantak a nyomára, talán jelenés volt. Hamarosan tömeg verődött össze a környező utcákból. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Mária nem csak a keresztény Bibliában szerepel: az iszlám vallásnak is fontos alakja, a Korán egyik szereplője, hiszen az iszlám hit Jézust magát is prófétának tartja.
A jelenés nem csak egyszer jelent meg. Egészen 1970-ig többször is látták Máriát megjelenni Zeitunban. A beszámolók ugyanazokat a jellemzőket emelték ki: mindig halvány, derengő fény övezte az alakot, gyakran sétált át a középső kupola felett, néha pedig a gyermekét is a karjában tartotta. Többször kísérték fehér galambok. Általában hosszú ideig látható volt, gyakran fél órákig is.
A jelenés leghosszabb ideig 1968. április 30-án reggel 2:45 perctől hajnali 5-ig tartott. Hamarosan tömegek zarándokoltak Kairó külvárosi negyedébe, ahol több csodálatos gyógyítás is történt. Keresztény, muszlim, zsidó és ateista szemtanúi is voltak az eseményeknek. Ennek a nagy érdeklődésnek nem maradt el a visszhangja sem hivatalos körökben, sem az akkori sajtóban.
Kizárva a csalás lehetősége
A kairói rendőrség a jelenést követő első napokban lezárta és átvizsgálta a templom közvetlen környékét, mivel úgy gondolták, a jelenséget valaki filmvetítőgéppel, mesterségesen idézi elő. Az intézkedések azonban nem hoztak eredményt, így a rendőrosztagokat visszavonták. A kopt egyház feje, VI. Kryillos tekintélyes püspökökből álló bizottságot küldött a helyszínre, hogy vizsgálják meg a jelenéseket, és készítsenek róla részletes beszámolót.
A kopt keresztény egyház mellett a Szent Szív katolikus apácái szintén készítettek egy beszámolót, amelyben megerősítették a jelenést, és az akkori katolikus pápának, VI. Pálnak továbbították. Az egyiptomi evangélikus egyháztól Ibrahim Said, a jezsuiták szervezetétől pedig Dr. Henry Habib Ayrout atya volt szemtanúja az eseményeknek. A jelenéseket több tízezres (más források szerint akár százezres) tömeg mellett az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer is megtekintette. Számos újság és televízió számolt be az eseményekről arab nyelvterületen, de a nemzetközi médiumok közül is, például a New York Times. Több összefoglaló publicisztika is született a témában, évekkel később pedig néhány könyv is megjelent.
Magas volt és fény övezte
A szemtanúk nagy részére olyan nagy hatással volt az élmény, hogy hosszú évtizedek múltán is fel tudták idézni a jelenést. 1987-ben készítettek részletes interjúkat és riportfilmeket a jelenlévőkkel. „A saját szememmel láttam” – jelentette ki egy interjúban Buthros Cayid atya, Shenouda kopt pápa bátyja, a templom plébánosa. „Első alkalommal órákon keresztül csodálhattuk a ragyogó jelenést, a tömeg pedig folyamatosan kiáltozott: Szent Mária! Szent Mária! Szűz anyánk! Szűz anyánk könyörögj érettünk!” Buthros atya a filmben, hajlott kora ellenére részletesen leírta jelenést, egybehangzóan a többi jelenlévő szemtanú vallomásaival.
„Magas volt és fény övezte” mondta Hermina Amin, a templom dékánja is. „Néha a teljes alakot látni lehetett, néha csak, mint egy ablakon keresztül, a felső testét. Néha fehér galambok szálltak körülötte.” „Csak éjszaka jött” teszi hozzá La'ami Tawfia, a templom egyk tisztségviselője. „Egyszer láttam őt. Először gyenge fényként, majd ez a fény egyre erősödött, és egy fehér alak bontakozott ki belőle. Teljesen fehér volt- az arca, a bőre, mindene.”
Saraim Wasily egyik volt azoknak a több ezer embernek, akik a jelenés miatt zarándokoltak Egyiptomba. „Kétszer láttam” -emlékszik. „Magas volt és fényes. Egyszer egy csecsemőt tartott a karjában. Galambok repülték körül. Mindenki aki ott volt, látta őt és ujjongott. Mindenki egy hitet érzett a szívében- muszlimok és keresztények egyaránt.”
Felvillanó, enyhe, elektromos fényfoltok
A hívők mellett sok szkeptikus beszámoló és vélekedés is született az eseményről. Cynthia Nelson például, a Kairói amerikai Egyetem (AUC) antropológia professzora saját szemével szerette volna látni a csodás jelenést, ezért több ízben is kizarándokolt a külvárosi templomhoz. „Csak időszakosan felvillanó, enyhe, elektromos fényfoltokat láttam” – emlékezett vissza. Nelson professzor és kollégái szerint a jelenlevők tömegszuggeszció áldozatai lettek, míg mások mikroföldrengések utóhatásaival magyarázzák a jelenséget.
Akármi is történt, hosszú ideig tartott és sokan merítettek erőt belőle. A jelenések egy évig rendszertelenül ismétlődtek, a következő évben kiszámíthatóvá vált a megjelenésük, viszont egyre kevesebb csoda történt, végül pedig teljesen megszűntek. A jelenés szemtanúi és a különböző felekezetek elöljárói másként vélekednek az esetről. Buthros atya szerint: „Azért jött, hogy emlékeztessen rá minket: Isten mindig velünk van. Hogy jelet adjon a békéről, hogy elmondja, az összes egyiptomi biztonságban és békében van az oltalma alatt.”
Mások szerint a Szent Szűz figyelmeztetni jött, 1967 ugyanis nehéz éve volt az egyiptomi politikának: az ország is belekeveredett az Izrael-pánarab hatnapos háborúba és annak diplomáciai következményeibe. A muszlim nézők szerint Mária megjelenése az iszlám vallás reneszánszát jelezte előre. Az antropológusok szerint pedig Mária népszerűsége Egyiptomban egyenes folytatása az ősi Ízisz-kultusznak, egy újabb változata az Ősanya-misztériumoknak, és ez kapcsolja össze a különböző felekezetű nézők látomásait és hitét. Buthros atya és felekezete, valamint a Zeitounba zarándokló keresztény és iszlám hitű szemtanúk százezrei számára azonban Mária megjelenése a békét jelentette, és mindannak az égi megerősítését, amiben hittek.
Miklya Anna
Forrás: www.teritettasztal.ro/portal/index.php/hu/koezoes-ertekeink/6294-tizezrek-lattak-a-szz-mariat-kairoban
A hatvanas évek végén tízezrek látják saját szemükkel megjelenni Máriát, Jézus anyját egy kairói kopt templom boltívei felett. A zeituni templomot 1924-ben építették a Szent család egyiptomi menekülésének tiszteletére: a legenda szerint az épület mellett található fa alatt pihent meg Mária és József a gyermek Jézussal.
Fehér ruhás női alak
1968. április 2-án, éjszaka különleges események kezdődtek a kairói külvárosban. Két muszlim autószerelő egy fehér ruhás női alakot látott átsétálni a szemben lévő templom kupoláján. Attól féltek, hogy leesett, és meghalt, ezért értesítették a papot. Ő gondolt arra először, hogy az alak, mivel nem bukkantak a nyomára, talán jelenés volt. Hamarosan tömeg verődött össze a környező utcákból. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Mária nem csak a keresztény Bibliában szerepel: az iszlám vallásnak is fontos alakja, a Korán egyik szereplője, hiszen az iszlám hit Jézust magát is prófétának tartja.
A jelenés nem csak egyszer jelent meg. Egészen 1970-ig többször is látták Máriát megjelenni Zeitunban. A beszámolók ugyanazokat a jellemzőket emelték ki: mindig halvány, derengő fény övezte az alakot, gyakran sétált át a középső kupola felett, néha pedig a gyermekét is a karjában tartotta. Többször kísérték fehér galambok. Általában hosszú ideig látható volt, gyakran fél órákig is.
A jelenés leghosszabb ideig 1968. április 30-án reggel 2:45 perctől hajnali 5-ig tartott. Hamarosan tömegek zarándokoltak Kairó külvárosi negyedébe, ahol több csodálatos gyógyítás is történt. Keresztény, muszlim, zsidó és ateista szemtanúi is voltak az eseményeknek. Ennek a nagy érdeklődésnek nem maradt el a visszhangja sem hivatalos körökben, sem az akkori sajtóban.
Kizárva a csalás lehetősége
A kairói rendőrség a jelenést követő első napokban lezárta és átvizsgálta a templom közvetlen környékét, mivel úgy gondolták, a jelenséget valaki filmvetítőgéppel, mesterségesen idézi elő. Az intézkedések azonban nem hoztak eredményt, így a rendőrosztagokat visszavonták. A kopt egyház feje, VI. Kryillos tekintélyes püspökökből álló bizottságot küldött a helyszínre, hogy vizsgálják meg a jelenéseket, és készítsenek róla részletes beszámolót.
A kopt keresztény egyház mellett a Szent Szív katolikus apácái szintén készítettek egy beszámolót, amelyben megerősítették a jelenést, és az akkori katolikus pápának, VI. Pálnak továbbították. Az egyiptomi evangélikus egyháztól Ibrahim Said, a jezsuiták szervezetétől pedig Dr. Henry Habib Ayrout atya volt szemtanúja az eseményeknek. A jelenéseket több tízezres (más források szerint akár százezres) tömeg mellett az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer is megtekintette. Számos újság és televízió számolt be az eseményekről arab nyelvterületen, de a nemzetközi médiumok közül is, például a New York Times. Több összefoglaló publicisztika is született a témában, évekkel később pedig néhány könyv is megjelent.
Magas volt és fény övezte
A szemtanúk nagy részére olyan nagy hatással volt az élmény, hogy hosszú évtizedek múltán is fel tudták idézni a jelenést. 1987-ben készítettek részletes interjúkat és riportfilmeket a jelenlévőkkel. „A saját szememmel láttam” – jelentette ki egy interjúban Buthros Cayid atya, Shenouda kopt pápa bátyja, a templom plébánosa. „Első alkalommal órákon keresztül csodálhattuk a ragyogó jelenést, a tömeg pedig folyamatosan kiáltozott: Szent Mária! Szent Mária! Szűz anyánk! Szűz anyánk könyörögj érettünk!” Buthros atya a filmben, hajlott kora ellenére részletesen leírta jelenést, egybehangzóan a többi jelenlévő szemtanú vallomásaival.
„Magas volt és fény övezte” mondta Hermina Amin, a templom dékánja is. „Néha a teljes alakot látni lehetett, néha csak, mint egy ablakon keresztül, a felső testét. Néha fehér galambok szálltak körülötte.” „Csak éjszaka jött” teszi hozzá La'ami Tawfia, a templom egyk tisztségviselője. „Egyszer láttam őt. Először gyenge fényként, majd ez a fény egyre erősödött, és egy fehér alak bontakozott ki belőle. Teljesen fehér volt- az arca, a bőre, mindene.”
Saraim Wasily egyik volt azoknak a több ezer embernek, akik a jelenés miatt zarándokoltak Egyiptomba. „Kétszer láttam” -emlékszik. „Magas volt és fényes. Egyszer egy csecsemőt tartott a karjában. Galambok repülték körül. Mindenki aki ott volt, látta őt és ujjongott. Mindenki egy hitet érzett a szívében- muszlimok és keresztények egyaránt.”
Felvillanó, enyhe, elektromos fényfoltok
A hívők mellett sok szkeptikus beszámoló és vélekedés is született az eseményről. Cynthia Nelson például, a Kairói amerikai Egyetem (AUC) antropológia professzora saját szemével szerette volna látni a csodás jelenést, ezért több ízben is kizarándokolt a külvárosi templomhoz. „Csak időszakosan felvillanó, enyhe, elektromos fényfoltokat láttam” – emlékezett vissza. Nelson professzor és kollégái szerint a jelenlevők tömegszuggeszció áldozatai lettek, míg mások mikroföldrengések utóhatásaival magyarázzák a jelenséget.
Akármi is történt, hosszú ideig tartott és sokan merítettek erőt belőle. A jelenések egy évig rendszertelenül ismétlődtek, a következő évben kiszámíthatóvá vált a megjelenésük, viszont egyre kevesebb csoda történt, végül pedig teljesen megszűntek. A jelenés szemtanúi és a különböző felekezetek elöljárói másként vélekednek az esetről. Buthros atya szerint: „Azért jött, hogy emlékeztessen rá minket: Isten mindig velünk van. Hogy jelet adjon a békéről, hogy elmondja, az összes egyiptomi biztonságban és békében van az oltalma alatt.”
Mások szerint a Szent Szűz figyelmeztetni jött, 1967 ugyanis nehéz éve volt az egyiptomi politikának: az ország is belekeveredett az Izrael-pánarab hatnapos háborúba és annak diplomáciai következményeibe. A muszlim nézők szerint Mária megjelenése az iszlám vallás reneszánszát jelezte előre. Az antropológusok szerint pedig Mária népszerűsége Egyiptomban egyenes folytatása az ősi Ízisz-kultusznak, egy újabb változata az Ősanya-misztériumoknak, és ez kapcsolja össze a különböző felekezetű nézők látomásait és hitét. Buthros atya és felekezete, valamint a Zeitounba zarándokló keresztény és iszlám hitű szemtanúk százezrei számára azonban Mária megjelenése a békét jelentette, és mindannak az égi megerősítését, amiben hittek.
Miklya Anna
Forrás: www.teritettasztal.ro/portal/index.php/hu/koezoes-ertekeink/6294-tizezrek-lattak-a-szz-mariat-kairoban
Te döntesz: idegeskedsz vagy imádkozol?
Úgy imádkozz, mintha minden Istenen múlna
„Szenved valaki közületek? Imádkozzék!” Jak 5,13a
Metropolitan repülőtér, Detroit, 22:16. Törölték a járatot, amire át kellett szállnom, a terminál üres volt, és a csomagom sehol.
Próbáltam nyafogás nélkül elmagyarázni a helyzetet a magányos ügyintézőnek a pult mögött. „Mikor fogom visszakapni a csomagomat?” Megvonta a vállát. „Lehet félóra, két óra, de az is lehet, hogy sohanapján.” Soha? „Hogy a …?” Felemelte a kezét, jelezve, hogy nem kíváncsi a véleményemre. „Kérni fogom, hogy intézkedjenek. De ez csak egy kérés, nem ígéret.”
Elkeseredve rogytam le egy székre szemben a csomagkiadó futószalaggal. És most mi lesz? Minden, amire szükségem volt – most épp tiszta ruhára -, a csomagban volt. A jelek szerint három órás késéssel fogok megérkezni Oklahoma Citybe saját reggeli előadásomra. Nem állíthatok be ugyanabban az átizzadt ruhában, ami tegnap óta rajtam van.
Tökéletes szituáció, amikor Istenhez kell fordulni, hisz én már semmit nem tehettem. Megléptem ezt a bölcs lépést? Ó, nem. Felhívtam a férjemet. Éjjel volt, a férjem 350 mérföldre tőlem. Mégis, nem tudna valamit kitalálni? Miután pár percig hallgatta siránkozásomat…
…Bill így szólt: „Sajnálom, drágám. Imádkozom érted.”
„Imádkozol?”- folytattam a nyafogást. „Az nem elég!”
Nem elég? Látszik, hogy erőm végén voltam, és nagyon bosszankodtam, ha ilyet tudtam mondani.
Az adott helyzet csapdába zárt, és elfelejtettem, amit pedig nagyon jól tudok: az imádkozás a legjobb – és néha az egyetlen – dolog, amit tehetünk.
Szent Ágoston híres mondása szerint: „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna. Dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna.”
Az a gond, hogy én gyakran csak a második mondatra figyelek: dolgozom, és elfelejtem a legfontosabb tennivalót: az imádkozást. Gyakran megtörténik, hogy csak tekintgetek jobbra-balra, keresem a megoldást, és nem fordulok oda Ahhoz, akinél ott van minden válasz, amire szükségem van. Azon a detroiti éjszakán követtem férjem bölcs példáját. Kérlek, Uram. Tudom, hogy ez csak egy utazótáska. De ha segítenél visszaszerezni, nagyon hálás volnék.
Minden előrejelzés nélkül, a futószalag beindult. Egyetlen táska jelent meg a kanyarban, és lassan közeledett felém. Kicsi volt, fekete, kedves Mickey Mouse-os fityegőm ott lógott a fülén. Lelkemben felhangzott a boldog véget jelző dallam, felálltam, és könnyeim közt elmosolyodtam. Köszönöm, Uram. Bocsásd meg, kérlek, hogy nem Hozzád fordultam először.
Gyengéden, de határozottan válaszolt: „Én hoztam létre a világegyetemet, Liz. Nem tudtad rám bízni egy táska sorsát?”
Tudtam a választ. És Ő is tudta. Nem egészen, Uram. Bár egész szívemmel válaszolhattam volna, hogy „én csak az Úrban bízom” (Zsolt 31,7b). De imádságos életem – pontosabban annak hiányosságai – mást mondanak. Szeretném levonni a tanulságot, és megjegyezni a következőket – talán neked sem hiábavaló:
Isten nem csak hallja a kéréseinket, de azt ígéri, hogy válaszol is rájuk – a Maga tökéletes idejében, a Maga tökéletes módján. Jézus mondja: „tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle” (Mt 6,8b), majd hozzáteszi: „Kérjetek, és adatik nektek” (Mt 7,7a).
Isten tudja előre, mire van szükségünk, de elvárja, hogy kérjük Tőle. Azt akarja, hogy imádkozzunk. Amikor megfogalmazzuk kéréseinket, letesszük a kezébe igényeinket. Elengedjük őket. Rábízzuk. „Bízd az Úrra utadat, remélj benne, mert ő munkálkodik” (Zsolt 37,5).
Hogy megörültem-e, mikor visszakaptam a csomagomat? De mennyire! A tiszta bőr, tiszta ruha mindig boldoggá tesz. Ugyanígy örültem Isten jelzésének, hogy legyek szíves, az első helyre rakjam az imádságot, ne az utolsóra? Igen! A tiszta szív még boldogabbá tesz. Mi a tanulság? Úgy imádkozz, mintha minden Istenen múlna – mert így is van.
Uram, segíts, hogy először imádkozzam, nem utoljára. Segítsd Rád bíznom szükségeimet, hogy aztán a Te grandiózus tervedbe illesztve kielégíthesd. Jézus nevében, Ámen.
Liz Curtis Higgs: Pray Like Everything Depends on God
Encouragement for today, 2014.10.31. /www.proverbs31.org
Fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu
forrás: http://777blog.hu/egyeb/te-dontesz-idegeskedsz-vagy-imadkozol/
SZŰZANYA, MINT TURZOVKA-KIRÁLYNŐ

"Nemrég egy zarándokúton különös, pár soros, szlovák nyelvű írással ellátott kedves Mária-képet nyomott a kezembe valaki. Egy másik kedves ismerősömnek azonban megvolt e kép hátára írt szöveg magyar fordítása. Ezek után, a Szűzanya – számomra legújabb – minősége: „Turzovka Királynő” után kutatva először az interneten, majd Molnár Gyula bácsi „Szűzanya jelenései három földrészen” című könyvében találtam erről többet. Az alábbi összeállítás tehát e három helyről származik.
A jelenés ideje és helye: 1958, Szlovákia, illetőleg akkor még Csehszlovákia, Turzovka. Trianonig Thurzófalva volt a neve, és a ’48-as szabadságharc idején Klapka tábornok és légióinak átmeneti székhelye. Turzovkát a „Kárpátok Lourdes-jának” nevezik.
A látnok: Lassuta Máté erdőkerülő.
Az 1950-es években a Kysuka folyó mentén, a Zivegkeva hegycsúcsa felé indulva egy deszkahídon kell átmenni. A nehezen járható út mentén egy fán függött az a jócskán 100 éves, a tartalék képekből időről időre felfrissített szentkép, mely a „Mindenkor Segítő Szűzanya” egyik változatát ábrázolta.*
1958. június 1-jén, Szentháromság vasárnapján jelenik meg Mária először az erdőkerülőnek, természetfeletti fényben, amikor az hivatalos ellenőrző útján a friss erdei virággal feldíszített szentkép előtt szokásosan, térden állva imádkozott. Ekkor váratlanul és titokzatosan eltűnt körülötte a táj. Fehér rózsakertet látott. A napfényt elhomályosító természetfeletti fényben égi szépségű nő lebegett néhány méter magasban. Olyan volt, mint a lourdes-i Szűzanya, Máté ráismert. A látomás gyönyörű asszonya rózsafüzért lengetett feléje, melynek csodálatos fénye volt. Máté a némaság misztikus üzenetét megértette: a Rózsafüzért kell imádkoznia. – De Máté meg is ijedt, mert nem volt Rózsafüzére, csak hallomásból ismerte, és nem tudta, hogy hogyan kell imádkoznia. A Hölgy hirtelen a fára mutatott, amelyen eddig a szentkép függött. A kép eltűnt, és helyette a világtérkép göngyölődött ki, amelyen a látnok filmszerűen pergő 7 változást látott. A filmtekercs alatt fekete táblácska tűnt elő, aranyló betűs, a kiválasztott szemével kiolvasható magyarázatokkal.
A 7 látomás a következő:
1. Pontosan látszottak a földrészek, de nem volt köztük államhatár. Az erdőkerülő hét változatban és „színesen” látta az emberiség jövőjét: a vizek KÉK, a bűn SÁRGA, és a hitből élő világ ZÖLD színében. Minden folyamatos mozgásban volt.
2. A zöld szín fogyott. Terjedt a gonoszság. A sárga szín egyre piszkosabb hullámgyűrűként kezdett terjedni. A táblácskán fellángolt a figyelmeztetés: „Vezekeljetek!”
3. A sárga tovább terjedt. Buborékokat vetett, szinte forrt. Tűzeső törölte el a földrész körvonalait. Ismét ez olvasható a táblán: „Vezekeljetek!!!”
4. Az egész világ sárga lett! – Eltűnt a zöld! Máté iszonyúan szenvedett a látomástól. … Borzalmas robbanások, tűzeső… --- A feliratból megtudta Máté, melyek azok a helyek, amik elpusztulnak, ha változás nem történik, és melyek azok, amelyek Szűz Mária közbenjárására kíméletet nyerhetnek. Máté ennek részleteit csak a Szentatyának mondhatta el. - Valamilyen kiömlött folyadék az egész területet sivataggá változtatta. --- A látnok elmondta később a magyarázatot. Megtérés helyett az emberek bűnei egyre fokozódnak. … „A világkatasztrófa előtti utolsó másodperceket éljük!” – mondta a Szűzanya. … A legutolsó képsorokban tehát uralkodóvá lesz a sárga, amely a bűnbe és szennybe merülő emberiség apokaliptikus színét adta. … A táblácskán megjelent a felirat: „Vezekeljetek!” „Vezekeljetek!” „Vezekeljetek!” - Lassuta közlése szerint Mária előre jelezte: ha nem tér meg a világ, és nem tart bűnbánatot, akkor az emberiség kétharmada elpusztul. (+ Itt néhány részletes leírás következik az „utolsó időkben” lehetséges módon történő dolgok közül. A leírás szerint „a megtérés elutasításának tragédiájáról Turzovka látnokának próféciája talán a legmegrendítőbb és legmegdöbbentőbb”. - Ezeket a közléseket egy más időpontban, egyéb dolgokkal összefüggésben írom le. = szerk.) Mária erőteljesen figyelmeztetett: „Szeressetek napról-napra jobban! Minél nagyobb Isten és irántam való szeretetetek, annál hűségesebbek és állhatatosabbak lesztek a rettegés idején. Hirdessétek ezt azoknak, akik hallani akarják üzenetemet. Aki terjeszti szavaim, nem fog elpusztulni, Isten Kegyelmében megmarad.”
Az 5. és 6. látomásról hallgatott a látnok. Mindössze annyit lehetett róla tudni, hogy a két üzenet közül az egyik a Szentatyának**, a másik a csehszlovák állam vezetőinek szólt. A látomásokkal egy időben – de nem a látomások alatt – a Szűzanya megtanította az erdőkerülőt a rózsafüzér imádkozás gyermeki művészetére.
A 7. kép már a megtisztulás utáni kép: pompás, lenyűgöző szépségű. Megmutatta a Szent Szűz a látnoknak, hogy milyen lenne a világ, ha megtérne, és Isten Parancsai szerint élne. Az emberiség sorsát színekben látó Lassuta szerint: „A sárga szín egészen elhalványul, a zöld dicsőségesen ragyogva szétárad. A nap sugárzóan ragyog. Béke és öröm tölti el az embereket. Az egész emberiség meglátná a Szeplőtlenül Fogantatott égi szépségét, amint sugárzó Rózsafüzért tart. …” A táblácskán ez állt: „Ha Istenhez térnek a nemzetek, béke, öröm, és szépséggel teli földi élet következik.” A Szentháromság vasárnapját követően még hatszor, tehát összesen hétszer: 1958. június 1-jén, 7-én és 21-én, július 1-jén, 7-én, 21-én, utoljára augusztus 14-én jelenik meg a Szűzanya.
A 4-5-6. alkalommal a Szent Szűz a Kármel-hegyi, fehérruhás, kék köpenyes alakban, az utolsó látomáskor a Napba Öltözött Asszony túlvilági ragyogásával – csodálatos melegséget, jóságot és fényt árasztva maga körül – jelent meg a Szűzanya. Az utolsó látomás végén Lassuta 3 óráig arcra borulva – elragadtatásban – feküdt. Amikor magához tért, egy Rózsafüzér volt mellette. Már nem ragyogott, és Lassuta számára valami ismeretlen anyagból látszónak tűnt. Ekkor már tudta a Dicsőséges Rózsafüzért imádkozni. Az Örvendetest és a Fájdalmast csak később, az emberektől tanulta meg. --- Az utolsó látomás után elindult a látnok lelki fejlődése is, először azonban komolyabb, már évek óta tartó testi bajai szűntek meg, szinte egy csapásra. A jelenések helyén pedig gyógyító forrás fakadt.
A kommunista diktatúra idejében az akkori Csehszlovákiában is sok aljasságnak volt létjogosultsága, amely előbb a szentképet, később a fát is elpusztította. Lassutát megverték, és börtönbe, majd bolondok házába csukták. Mégis, testi-lelki kínzásai közepette is hűségesen kitartott állításai mellett, és nem írt alá visszavonó vagy hazug nyilatkozatot. Amikor végre kiszabadult, elbocsátották a munkahelyéről, de később folytatta régi mesterségét, ismét visszatért az erdőhöz, favágó lett. Minden megpróbáltatás ellenére Lassuta egyénisége, jelleme egyre fényesebbé, erősebbé vált. Darabossága megszűnt, kibékült minden haragosával, rendszeresen imádkozta a Rózsafüzért, és innentől kezdve gyakran járult szentségekhez.
Molnár Gyula (mariológus) a következő alcímmel indítja Turzovka (Thurzófalva) jelenéseinek ismertetését: „A szín-ország zöldjében, kékjében és sárgájában üzen a Turzovkai Mária” - majd így folytatja bevezetőjét: „A kivétel nélkül mindenütt fényben megjelenő Szent Szűz mennyei üzenetei Mária Evangéliumát írják. … Mi pedig a Mária-jelenések Nagyasszonyával letérdelünk a betlehemi jászol elé, és elolvassuk az Istenanya szentséges Szent Fiának „hegyi beszédét”. Ez Lassuta Máté halhatatlan jelenésének Turzovkája is.” Valóban: Az egyházi év lezárásánál a liturgia a Jelenések Könyvének fejezeteit idézi, és mély bűnbánatra indít, hogy az ünnep fényében legyen hová születnie a Kisded Jézusnak: kitakarított szívünkkel várjuk Őt! A Szűzanya is „lelki nagytakarításra” indít, s mint minden igazi édesanya, a Minden Népek Asszonya Szent Fia fájdalmát és földi gyermekeinek szenvedését is átérezve szól hozzánk. Turzovka Királynő üzenete egyszerre FIGYELMEZTET, ALÁZATRA, BŰNBÁNATRA BUZDÍT, SZERETETTEL KÉR, ÉS BIZTATVA TEREL EGY TISZTA, ÖRÖMTELI JÖVŐ FELÉ! Lássuk meg a történetben az Égi Anya Szavai mellett a csodát is: az egyszerű, tanulatlan erdőkerülő a Szűzanya csodálatos Kegyelme folytán teljesen átalakul, és a fájdalmas körülményeket is felvállalva kitartó, hűséges átadója lesz a Szent Szűz világnak szóló üzenetének. –
Legyen ez a példa 2016 Ádventjében a lelkünk tisztasági igényének alapja! Ezekkel a gondolatokkal fogadjuk mi is Turzovka Királynő védelmezni óhajtó üzenetét, s kérjük szívből: Terítse fölénk, szeretteink és édes Hazánk, egész Magyarország fölé Palástját!
„Turzovka Királynője! Teljes gyermeki szívünkkel kérünk Téged, Aki az Atya leánya, a Szentlélek Mátkája, és Isten Fiának Édesanyja vagy: Terítsd ki felettünk (felettük) palástodat!” „Turzovka Királynője! Oltalmazz bennünket! Ámen."
2016-11-19. Szeretettel: M.G.Mária
Molnár Gyula bácsi egy kitételt tesz, hogy Turzovkára vonatkozó információit P. Johannes Schmid német passionista szerzetesházfőnök irományából; egy Wagner-féle osztrák beszámolóból, valamint a helyiekkel történő beszélgetéseiből szerezte. ** Arról nem szól a rendelkezésemre álló írás, hogy átadásra került-e a pápának az üzenet, mert éppen „pápaváltási időszak” volt. XII. Piusz pápa 1939. III. 2-től 1958. IX-ig, az őt követő XXIII. János pápa pedig 1958. X. 28-tól 1963. VI. 1-ig uralkodott. Nem tudni, hogy a nagyságrendileg a Fatimai titkokhoz hasonló üzenet eljutott-e valamelyik pápa füléig. Ugyanígy nem tudunk az államfőnek szóló üzenet sorsáról sem. + Ez a bejegyzés szorosan kapcsolódik a „29. S. O. S. IMÁK”-hoz, a Mária-jelenés ima része ott található."
forrás:http://www.marianus.eoldal.hu/
MÁJUS 13. DÉLUTÁN CSÍKSOMLYÓ
... és kettős szivárvány húsvét vasárnapján Belgiumban az Ardennekben
Hála
- Ma reggel egy szokásos, unalmas szürke brüsszeli napnak indult. Balázs, a férjem még hőemelkedéssel ágyban, Kata a kislányom, is a szünetet piheni és szépen alszik. Mária és Áron készül az iskolába, Kristóf már meg is reggelizett, felvette a ruháját, indulásra kész. Reggel 8-kor felült a metróra és elment iskolába a MONTGOMERY-nél két megállóval a MAALBEEK előtt szállt le.
A Főnököm tegnap reggel lemondta a mai napi kint tartózkodását, ezért még megnéztem reggel a feladataimat a telefonon, megírtam a legfontosabb leveleket, és elindultam az iskolába a gyerekekkel.
Elbúcsúztunk és előttem szálltak fel a metróra a gyerekek szülei. Emma apukája, Mária legjobb barátnőjéé. Ha be kellett volna mennem dolgozni, én is a metrón ülők a Maalbeek metrónál szállok le 9.15 kor. Pont akkor amikor a robbanás történt.
De ne szaladjunk előre. Helyette, bár hezitáltam, úgy döntöttem elmegyek a STOCKEL-i térre a misére. 9.05-kor érkeztem, és ott voltam 9.45-ig, amikor férjem hívott, hogy merre vagyok és mi van velem, mert mind a brüsszeli Zaventen-i reptéren, mind a Maalbeek-i metrónál robbantottak.
Ahelyett, hogy ott lettem volna a metrón a misén és a szentségimádáson vettem részt.
HÁLA A JÓISTENNEK, hogy vigyázott ránk. Úgy látszik még dolgunk van itt.......
Imádkozzunk az áldozatokért és a békéért.
Köszönöm Istenem, hogy vigyáztál rám és családomra!
03/22/2016 - Nagyhét kedd
A Főnököm tegnap reggel lemondta a mai napi kint tartózkodását, ezért még megnéztem reggel a feladataimat a telefonon, megírtam a legfontosabb leveleket, és elindultam az iskolába a gyerekekkel.
Elbúcsúztunk és előttem szálltak fel a metróra a gyerekek szülei. Emma apukája, Mária legjobb barátnőjéé. Ha be kellett volna mennem dolgozni, én is a metrón ülők a Maalbeek metrónál szállok le 9.15 kor. Pont akkor amikor a robbanás történt.
De ne szaladjunk előre. Helyette, bár hezitáltam, úgy döntöttem elmegyek a STOCKEL-i térre a misére. 9.05-kor érkeztem, és ott voltam 9.45-ig, amikor férjem hívott, hogy merre vagyok és mi van velem, mert mind a brüsszeli Zaventen-i reptéren, mind a Maalbeek-i metrónál robbantottak.
Ahelyett, hogy ott lettem volna a metrón a misén és a szentségimádáson vettem részt.
HÁLA A JÓISTENNEK, hogy vigyázott ránk. Úgy látszik még dolgunk van itt.......
Imádkozzunk az áldozatokért és a békéért.
Köszönöm Istenem, hogy vigyáztál rám és családomra!
03/22/2016 - Nagyhét kedd
Aki helyett a Krisztus vérezett - (Barrabás)

Túrmezei Erzsébet
Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.
Halál: Oly mindegy. Csak nagy néha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...
Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!
Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!
'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!
Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'
Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!
Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...
S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!
Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.
Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'
Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.
És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.
A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!
Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...
Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.
Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota útján a kereszt alatt.
Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.
'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
(Most olvassuk el a verset még egyszer úgy, hogy nem Barrabást látjuk, hanem magunkat! Hogyan változtatja, változtatta meg életünket Jézus azzal, hogy levette rólunk a minket megkötöző bilincseket, bűneinket?)
Sokólkai eucharisztikus esemény

"Szívizommá változott az Oltáriszentség Lengyelországban?
2009. december 18. péntek 15:37 Szívizommá változott az Eucharisztia a lengyelországi Sokólka városában még 2008 októberében egy szentmise után a plébános állítása szerint. A pap áldozás közben leejtette a szentostyát, amit később az előírásoknak megfelelően félretett. Az pár nap múlva emberi hússá változott. A bialystoki orvosi egyetem professzorai szerint tényleg szívizomról van szó. Az érsekség továbbította az ügyet a varsói nunciatúrára. A végső szó az ügyben Rómáé.Az észak-lengyelországi Bialystoki Érsekség hivatalos közleménye szerint a Edward Ozorowski érsek által felállított egyházi vizsgálóbizottság, amely a 2008. október 12-én, Sokólkában történt eucharisztikus csodát volt hivatott kivizsgálni, befejezte munkáját.
A közlemény szerint a 2009. március 30-án felállított bizottság megállapította a következőket: 2008. október 12-én a sokólkai Szent Antal-templomban tartott misén a plébános, Stanislaw Gniedzieko kezéből áldoztatás közben véletlenül kihullott az átváltoztatott Szentostya, és leesett a földre. A liturgikus előírásoknak megfelelően a pap az Eucharisztiát egy vízzel teli edénybe helyezte, és a tabernákulumba zárta; a mise után a sekrestye széfjében helyezte biztonságba. Ilyenkor az Eucharisztia pár nap alatt fel szokott oldódni a vízben. Itt azonban nem ez történt.
Amikor pár nap múlva, 2008. október 19-én a plébános kinyitotta a széfet, vörös foltot látott az Oltáriszentségen. Október 29-én az edényt tartalmával együtt a plébániaépület kápolnájába vitte át. Másnap az Eucharisztiát a tabernákulumban egy korporáléra (kisméretű, fehér oltárterítő, a kehely „felszerelésének” része) helyezte. A lengyel sajtó híradása szerint az ostya vörös röggé változott, és elszínezte a kehely vizét is, majd amikor a fehér kendőre helyezte a pap, azt is.
Az érsekségi közlemény szerint 2009. január 7-én az Eucharisztiából vett mintát a bialystoki orvosi egyetemre küldték egy orvosbizottsághoz, akiket azonban nem tájékoztattak az előzményekről, hogy megőrizzék függetlenségüket. A kéttagú bizottság (prof. Maria Sobaniec-Lotowska és prof. Stanislaw Sulkowski) közleményben állapította meg, hogy a minta emberi szívizomnak tűnik (a News-Poland.com híradása szerint a halál bekövetkeztének pillanatában megmaradt szívizomnak).
Az egyházi bizottság megállapította, hogy az orvosoknak megküldött minta egyértelműen a leejtett, a tabernákulumba, majd a plébánia kápolnájába helyezett Eucharisztiából származik. Az ügy dokumentációját ezután tovább küldték a varsói Apostoli Nunciatúrára. Az eucharisztikus csoda megállapításának és kihirdetésének joga Rómát illeti meg. "
Magyar Kurír részlet
Utánajártunk:
(egy volt százhalombattai lakos kérdezett utána telefonon)
A kérdések:
- Miben tárolják sz ostyát?
- Imádkoznak-e ott rendszeresen?
- A Plébánia Templomában van az Ostya, vagy elvitte az Érsekség?
- Kimondták-e a csodát?
A válaszok:
Az Ostya a 2008-as különös események után rövid ideig az előírások szerint vízzel telt edényben volt elhelyezve, majd 3 évig a sokólka-i plébánia kápolnájában őrizték tabernákulumban, és csak a bialystok-i érsek által engedélyezett vizsgáló személyeknek volt lehetséges a megtekintés. (2009-ig gyakorlatilag titokban tartották az ügyet. 2009 januárja óta az Ostya formája és állaga lényegében már nem változott)
2011. október 2-án ünnepélyes keretek között, 25 ezer hívő jelenlétében, Gniedziejko plébános atya végig virágszőnyegen térdelve átvitte a Szakramentumot a helyi Páduai Szent Antal templom felújított Rózsafüzér Szűzanya Kápolnájába, ahol azóta is állandóan látható és fogadja az imádkozó zarándokok ezreit.
Csodás gyógyulások:
Már 2009-ben – amikor a média közvetítésével széles körben elterjedt a hír - beindultak a zarándoklatok és megkezdődtek az imádkozások a (még elzárt) csodás
Ostyához, és már ez év novemberében megtörtént az első gyógyulás.
Azóta nem csak Lengyelországból, hanem szerte a világból: Litvániából, Belaruszból Csehországból, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Svédországból, sőt Brazíliából, Kínából, Ausztráliából, Indonéziából és Samoa szigetéről is jöttek már zarándokok. (Magyarországról - úgy tűnik - még nem).
A mai napig közel száz csodálatos gyógyulást jegyeztek fel a sokólka-i zarándokok körében, főleg rákos megbetegedésekkel kapcsolatban. A kegyhelyen mind az írásos kéréseket, mind a gyógyulásról szóló leveleket és jegyzőkönyveket folyamatosan feldolgozzák, dokumentálják, őrzik.
Abp. Ozorowski bialystok-i érsek kezdetben kellő távoltartással kezelte a csodás átalakulást, nehezen szánta rá magát a laboratóriumi (patomorfológiai) vizsgálatok engedélyezésére, de a bialystok-i orvosi egyetem szakértőinek munkája alapján és az évek múltával, a helyi kultusz erősödésével meg a gyógyulások növekvő számával együtt egyre inkább felvállalta az ügyet.
A „csoda” mára egyházmegyei szinten el van ismerve, mint „különleges eucharisztikus esemény”. Természetesen azóta is folyamatos vita tárgya, sok szakértő kétségbe vonjaa vizsgálatok eredményeit vagy metodikáját. A csoda és a sokólka-i kultusz hivatalos és teljes egyházi elismerése a Szentszék hatásköre. Erre még (valószínűleg sokáig) várni kell, de a bialystok-i érsekség folyamatosan megküldi az ehhez szükséges vizsgálati dokumentumokat, jelentéseket és eseményleírásokat a gyógyulásokról.
A sokólka-i plébánia szépen illusztrált és igen jól szerkesztett honlapján minden információt megad és szeretettel várja a zarándokokat. Minden szombaton 9,00 és 11,00 órakor külön mise van a zarándokok számára, mely után előadást is hallhatnak az eseményekről.
http://www.sokolka.archibial.pl/wydarzenie_eucharystyczne/
2014 májusa (Hegedűs Zoltán)
Egy pap élménye a túlvilágról
Rövid háttérinformáció Jose atyáról
1949. július 16-án születtem Keralában, Indiában.
Tizennégy éves koromban léptem be a St. Mary minor szemináriumba Thiruvalla-ba, hogy a papságra felkészítő tanulmányaimat megkezdjem. Négy évvel később a Szent József Pápai Major Szemináriumba Alwayeba, Keralaba mentem, hogy folytassam a papi tanulmányaimat. A hét éves filozófia és teológia képzés elvégzése után 1975 január 1-jén szenteltek pappá, hogy misszionáriusként szolgáljak Thiruvalla egyházmegyében.
1978-ban, amikor a St. Tamás minor szemináriumban Bathery-ben tanítottam, aktív tagja lettem a Karizmatikus Megújulás mozgalomnak és karizmatikus lelkigyakorlatok és konferenciák vezetését kezdtem meg Kerala-ban.
Angyal jelenik meg a halál pillanatában
1985 április 14.-én vasárnap,az Isteni Irgalmasság ünnepén, szentmisét akartam cerebrálni egy missziós templomban Kerala északi részén, de halálos balesetet szenvedtem. Motoroztam, amikor frontálisan nekem hajtott egy dzsip, melynek vezetője ittas volt, mert egy hindu fesztiválon italozott. Sietve a kórházba szállítottak, ami körülbelül 35 mérföldre volt. Útközben a lelkem kijött a testemből, és azt tapasztaltam, hogy meghaltam. Azonnal találkoztam az őrangyalommal. Láttam a testemet, és az embereket, akik a kórházba vittek. Hallottam őket sírni, és értem imádkozni. Ekkor az angyalom azt mondta: "El foglak vinni a mennybe, az Úr találkozni és beszélni akar veled". Azt is mondta, hogy útközben meg akarja nekem mutatni a poklot és a tisztítótüzet is.
Látogatás a pokolban
Először az angyal a pokolba kísért. Rettenetes látvány volt. Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben. Mindenütt férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdöttek, mert a démonok kínozták őket. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek. Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek iszonyatosan néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam olyan embereket, akiket ismertem a földi életemből, de nem szabad felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhányan az olyan emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön is szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre.
Látogatás a Purgatóriumban
A pokol látogatása után, az őrangyalom elkísért a Purgatóriumba. Itt is hét fokozatú szenvedés van és olthatatlan tűz. De ez jóval kevésbé intenzív, mint a pokol tüze, és itt nem volt sem veszekedés, sem küszködés, sem harc. A fő szenvedése ezeknek a lelkeknek az volt, hogy Istentől el vannak szakítva. Néhányan azok közül, akik a Purgatóriumban vannak, számos halálos bűnt követtek el, de Istennel haláluk előtt kibékültek. Annak ellenére, hogy ezek a lelkek szenvednek, ők élvezik a békét és azt a tudást, hogy egy napon majd megláthatják az Istent szemtől szembe..
Beszélgetés a lelkekkel a Purgatóriumban
Volt lehetőségem, hogy beszéljek a tisztítótűzben levő lelkekkel. Megkértek, hogy imádkozzak értük, és mondjam meg az embereknek, hogy imádkozzanak ők is értük, hogy így gyorsan a mennybe juthassanak. Amikor imádkozunk ezekért a lelkekért, meg fogjuk hálájukat kapni az imáikon keresztül, és mikor belépnek a mennyországba, az imáik még érdemdúsabbak lesznek.Nehéz leírnom hogy milyen szép az én őrangyalom. Ragyogó és fényes. Ő az én állandó társam, és segít nekem minden szolgálatomban, főként a gyógyító szolgálatban. Az ő jelenlétét érzékelem mindenütt, ahova megyek, és hálás vagyok neki a mindennapi életemben való védelméért.
Látogatás a mennyben
Ezután az angyalom a mennybe kísért, nagy vakító fehér alagúton haladva át. Soha a földi életemben nem tapasztaltam még ilyen nagy békét és örömöt! Ekkor az ég megnyílt , és meghallottam a legszebb zenét, melyet soha nem hallottam korábban. Angyalok énekeltek, és magasztalták az Istent. Láttam az összes szentet, különösen a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet, és sok elkötelezett szent püspököt és papot, akik úgy ragyogtak, mint a csillagok. Amikor megjelentem az Úr előtt, Jézus azt mondta: "Azt akarom, hogy menj vissza a világba. Második életedben a béke és gyógyulás eszköze leszel népem számára. Idegen országban fogsz járni, és idegen nyelven fogsz beszélni. Minden lehetséges neked az én kegyelmemmel." E szavak után a Boldogságos Szűz szólt hozzám: "Tedd, amit Ő mond neked. Én segítelek majd szolgálatodban".
Szavakkal lehetetlen kifejezni a mennyország szépségét. Ott annyi békét és boldogságot fogunk ízlelni, amelyek milliószor meghaladják a képzelőerőnket. A mi Urunk sokkal szebb, mint ahogy a képek azt közvetíteni tudják. Arca ragyogó és fényes és szebb mint ezer felkelő nap. A képek, melyeket a világban látni róla, csak árnyékuk az ő fenségességének. A Boldogságos Szűz Jézus mellett volt, és kimondhatatlan szép és ragyogó volt. A világban róla látható egyik kép sem hasonlítható az igazi szépségéhez. A mennyország a mi igazi otthonunk, mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy elérjük a mennyországot és Isten jelenlétét élvezzük örökre. Aztán visszajöttem a földre az angyalommal.
Visszaérkezve a Földre
Míg a testem a kórházban volt, az orvos elvégezte az összes vizsgálatot, és halottnak nyilvánítottak. A halál oka elvérzés volt. A családomat értesítették, de mivel nagyon távol voltak, a kórházi személyzet úgy döntött, hogy a holttestemet átviszik a hullaházba. Mivel a kórháznak nem volt légkondicionálója, attól tartottak, hogy a testem gyorsan elkezd majd lebomlani. Ahogy vitték a holttestemet a hullaházba, a lelkem visszatért testembe. Hirtelen kínzó fájdalmat éreztem a sok seb és törött csontjaim miatt. Elkezdtem kiabálni, mire az emberek megijedtek és sikoltozva elszaladtak.. Egyikük odament az orvoshoz, és azt mondta: "a halott test sikoltozik". Az orvos odajött hozzám, hogy megvizsgálja a testem, és megállapította, hogy élek. Mire azt mondta:"Az atya él, ez csoda, vigyék vissza őt a kórházba".
Mikor, visszavittek a kórházba, vérátömlesztést kaptam, és megműtöttek, hogy helyrehozzák a törött csontokat. Az alsó állkapocsomon, bordáimon, csípőcsonton, csuklón, és a jobb lábamon dolgoztak. Két hónap után engedtek el a kórházból, de az ortopéd orvos azt mondta, hogy soha nem fogok újra járni. Mire azt mondtam neki: "Az Úr, aki visszaadta az életemet, és visszaküldött engem a világba, meg fog gyógyítani". Mikor már otthon voltam, mindannyian a gyógyulás csodájáért imádkoztunk. Egy hónap múlva, a gipszkötés eltávolítása után, még mindig nem tudtam mozogni. De egy nap imádkozás közben, rendkívüli fájdalmat éreztem a medencecsonti területen. Rövid idő múlva a fájdalom teljesen eltűnt, és egy hangot hallottam: "Meggyógyultál. Kelj fel és járj". Békét és gyógyító erőt éreztem a testemen. Rögtön felálltam, és elindultam. Dicsértem az Istent és megköszöntem neki ezt a csodát.
Az orvos megtérése
Elmondtam az orvosomnak a hírt, hogy meggyógyultam és járok, amire ő igen meglepődött. Azt mondta: "A te Istened az igaz Isten. A ti Isteneteket kell követnem". Az orvos hindu volt és megkért, hogy tanítsam őt a katolikus hitről. A hit tanulmányozása után megkereszteltem és katolikus lett.Az őrangyalom üzenetét követve az Egyesült Államokba jöttem 1986 november 10-én, mint missziós pap. Eleinte a Boise Egyházmegyében dolgoztam, Idahoban 1987-1989-ig, majd igazgatója lettem a börtön szolgálatnak az Orlando Egyházmegyei Floridában 1989-1992-ig.
A Jézus által rendelt misszió
1992-ben kerültem a Szent Ágoston Egyházmegyébe, ahol kezdetben a Szent Máté plébániára Jacksonvillebe voltam rendelve két évig. Majd kineveztek a Nagyboldogasszony templom egyházi helytartójának 1994-1999-ig. 1997-ben az egyházmegye állandó tagjává rendeltek. 1999 júniusa óta a Macclenny-i Szt. Mária, az Irgalom Édesanyja Katolikus templom lelkipásztora vagyok Floridában. Szolgálok továbbá még a Starke-i Florida Állami Börtönben mint katolikus pap, a Raiford Uniós-Végrehajtási Intézetben és az északkeleti Floridai Állami Kórházban Macclenny-ben. A Mária Légió egyházmegyei lelki vezetője is vagyok.
Minden hónap első szombatján eucharisztikus és karizmatikus gyógyító-szolgálatot vezetek a plébániámon, a Szűz Mária, az Irgalom Anyja templomban. De jártam távoli országokban is tanúságot tenni, így : Írországban, Spanyolországban, Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Jugoszláviában, Olaszországban, Kanadában, Mexikóban, Cayman Szigeteken, és Ontarioban.
Az Eucharisztikus gyógyulás szolgálata
.
Az Eucharisztikus gyógyító szolgálatban sok embert láttam meggyógyulni testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg. Az emberek különböző betegségekből, mint például: rák, AIDS, ízületi gyulladás, szívbetegségek, szem problémák, tüdőtágulat, asztma, hátfájás, rossz hallás és még sok más betegségből teljesen és tökéletesen meggyógyultak.
Az orvosok és a gyógyszerek nem segítenek bizonyos betegségek gyógyításában, melyeknél a családfa az ok.
A Gyógyító szolgálat alatt, sokan elnyugszanak lélekben az Oltáriszentség előtt, és néhányan a lélek megújulását és a test gyógyulását tapasztalják meg.
1949. július 16-án születtem Keralában, Indiában.
Tizennégy éves koromban léptem be a St. Mary minor szemináriumba Thiruvalla-ba, hogy a papságra felkészítő tanulmányaimat megkezdjem. Négy évvel később a Szent József Pápai Major Szemináriumba Alwayeba, Keralaba mentem, hogy folytassam a papi tanulmányaimat. A hét éves filozófia és teológia képzés elvégzése után 1975 január 1-jén szenteltek pappá, hogy misszionáriusként szolgáljak Thiruvalla egyházmegyében.
1978-ban, amikor a St. Tamás minor szemináriumban Bathery-ben tanítottam, aktív tagja lettem a Karizmatikus Megújulás mozgalomnak és karizmatikus lelkigyakorlatok és konferenciák vezetését kezdtem meg Kerala-ban.
Angyal jelenik meg a halál pillanatában
1985 április 14.-én vasárnap,az Isteni Irgalmasság ünnepén, szentmisét akartam cerebrálni egy missziós templomban Kerala északi részén, de halálos balesetet szenvedtem. Motoroztam, amikor frontálisan nekem hajtott egy dzsip, melynek vezetője ittas volt, mert egy hindu fesztiválon italozott. Sietve a kórházba szállítottak, ami körülbelül 35 mérföldre volt. Útközben a lelkem kijött a testemből, és azt tapasztaltam, hogy meghaltam. Azonnal találkoztam az őrangyalommal. Láttam a testemet, és az embereket, akik a kórházba vittek. Hallottam őket sírni, és értem imádkozni. Ekkor az angyalom azt mondta: "El foglak vinni a mennybe, az Úr találkozni és beszélni akar veled". Azt is mondta, hogy útközben meg akarja nekem mutatni a poklot és a tisztítótüzet is.
Látogatás a pokolban
Először az angyal a pokolba kísért. Rettenetes látvány volt. Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben. Mindenütt férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdöttek, mert a démonok kínozták őket. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek. Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek iszonyatosan néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam olyan embereket, akiket ismertem a földi életemből, de nem szabad felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhányan az olyan emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön is szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre.
Látogatás a Purgatóriumban
A pokol látogatása után, az őrangyalom elkísért a Purgatóriumba. Itt is hét fokozatú szenvedés van és olthatatlan tűz. De ez jóval kevésbé intenzív, mint a pokol tüze, és itt nem volt sem veszekedés, sem küszködés, sem harc. A fő szenvedése ezeknek a lelkeknek az volt, hogy Istentől el vannak szakítva. Néhányan azok közül, akik a Purgatóriumban vannak, számos halálos bűnt követtek el, de Istennel haláluk előtt kibékültek. Annak ellenére, hogy ezek a lelkek szenvednek, ők élvezik a békét és azt a tudást, hogy egy napon majd megláthatják az Istent szemtől szembe..
Beszélgetés a lelkekkel a Purgatóriumban
Volt lehetőségem, hogy beszéljek a tisztítótűzben levő lelkekkel. Megkértek, hogy imádkozzak értük, és mondjam meg az embereknek, hogy imádkozzanak ők is értük, hogy így gyorsan a mennybe juthassanak. Amikor imádkozunk ezekért a lelkekért, meg fogjuk hálájukat kapni az imáikon keresztül, és mikor belépnek a mennyországba, az imáik még érdemdúsabbak lesznek.Nehéz leírnom hogy milyen szép az én őrangyalom. Ragyogó és fényes. Ő az én állandó társam, és segít nekem minden szolgálatomban, főként a gyógyító szolgálatban. Az ő jelenlétét érzékelem mindenütt, ahova megyek, és hálás vagyok neki a mindennapi életemben való védelméért.
Látogatás a mennyben
Ezután az angyalom a mennybe kísért, nagy vakító fehér alagúton haladva át. Soha a földi életemben nem tapasztaltam még ilyen nagy békét és örömöt! Ekkor az ég megnyílt , és meghallottam a legszebb zenét, melyet soha nem hallottam korábban. Angyalok énekeltek, és magasztalták az Istent. Láttam az összes szentet, különösen a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet, és sok elkötelezett szent püspököt és papot, akik úgy ragyogtak, mint a csillagok. Amikor megjelentem az Úr előtt, Jézus azt mondta: "Azt akarom, hogy menj vissza a világba. Második életedben a béke és gyógyulás eszköze leszel népem számára. Idegen országban fogsz járni, és idegen nyelven fogsz beszélni. Minden lehetséges neked az én kegyelmemmel." E szavak után a Boldogságos Szűz szólt hozzám: "Tedd, amit Ő mond neked. Én segítelek majd szolgálatodban".
Szavakkal lehetetlen kifejezni a mennyország szépségét. Ott annyi békét és boldogságot fogunk ízlelni, amelyek milliószor meghaladják a képzelőerőnket. A mi Urunk sokkal szebb, mint ahogy a képek azt közvetíteni tudják. Arca ragyogó és fényes és szebb mint ezer felkelő nap. A képek, melyeket a világban látni róla, csak árnyékuk az ő fenségességének. A Boldogságos Szűz Jézus mellett volt, és kimondhatatlan szép és ragyogó volt. A világban róla látható egyik kép sem hasonlítható az igazi szépségéhez. A mennyország a mi igazi otthonunk, mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy elérjük a mennyországot és Isten jelenlétét élvezzük örökre. Aztán visszajöttem a földre az angyalommal.
Visszaérkezve a Földre
Míg a testem a kórházban volt, az orvos elvégezte az összes vizsgálatot, és halottnak nyilvánítottak. A halál oka elvérzés volt. A családomat értesítették, de mivel nagyon távol voltak, a kórházi személyzet úgy döntött, hogy a holttestemet átviszik a hullaházba. Mivel a kórháznak nem volt légkondicionálója, attól tartottak, hogy a testem gyorsan elkezd majd lebomlani. Ahogy vitték a holttestemet a hullaházba, a lelkem visszatért testembe. Hirtelen kínzó fájdalmat éreztem a sok seb és törött csontjaim miatt. Elkezdtem kiabálni, mire az emberek megijedtek és sikoltozva elszaladtak.. Egyikük odament az orvoshoz, és azt mondta: "a halott test sikoltozik". Az orvos odajött hozzám, hogy megvizsgálja a testem, és megállapította, hogy élek. Mire azt mondta:"Az atya él, ez csoda, vigyék vissza őt a kórházba".
Mikor, visszavittek a kórházba, vérátömlesztést kaptam, és megműtöttek, hogy helyrehozzák a törött csontokat. Az alsó állkapocsomon, bordáimon, csípőcsonton, csuklón, és a jobb lábamon dolgoztak. Két hónap után engedtek el a kórházból, de az ortopéd orvos azt mondta, hogy soha nem fogok újra járni. Mire azt mondtam neki: "Az Úr, aki visszaadta az életemet, és visszaküldött engem a világba, meg fog gyógyítani". Mikor már otthon voltam, mindannyian a gyógyulás csodájáért imádkoztunk. Egy hónap múlva, a gipszkötés eltávolítása után, még mindig nem tudtam mozogni. De egy nap imádkozás közben, rendkívüli fájdalmat éreztem a medencecsonti területen. Rövid idő múlva a fájdalom teljesen eltűnt, és egy hangot hallottam: "Meggyógyultál. Kelj fel és járj". Békét és gyógyító erőt éreztem a testemen. Rögtön felálltam, és elindultam. Dicsértem az Istent és megköszöntem neki ezt a csodát.
Az orvos megtérése
Elmondtam az orvosomnak a hírt, hogy meggyógyultam és járok, amire ő igen meglepődött. Azt mondta: "A te Istened az igaz Isten. A ti Isteneteket kell követnem". Az orvos hindu volt és megkért, hogy tanítsam őt a katolikus hitről. A hit tanulmányozása után megkereszteltem és katolikus lett.Az őrangyalom üzenetét követve az Egyesült Államokba jöttem 1986 november 10-én, mint missziós pap. Eleinte a Boise Egyházmegyében dolgoztam, Idahoban 1987-1989-ig, majd igazgatója lettem a börtön szolgálatnak az Orlando Egyházmegyei Floridában 1989-1992-ig.
A Jézus által rendelt misszió
1992-ben kerültem a Szent Ágoston Egyházmegyébe, ahol kezdetben a Szent Máté plébániára Jacksonvillebe voltam rendelve két évig. Majd kineveztek a Nagyboldogasszony templom egyházi helytartójának 1994-1999-ig. 1997-ben az egyházmegye állandó tagjává rendeltek. 1999 júniusa óta a Macclenny-i Szt. Mária, az Irgalom Édesanyja Katolikus templom lelkipásztora vagyok Floridában. Szolgálok továbbá még a Starke-i Florida Állami Börtönben mint katolikus pap, a Raiford Uniós-Végrehajtási Intézetben és az északkeleti Floridai Állami Kórházban Macclenny-ben. A Mária Légió egyházmegyei lelki vezetője is vagyok.
Minden hónap első szombatján eucharisztikus és karizmatikus gyógyító-szolgálatot vezetek a plébániámon, a Szűz Mária, az Irgalom Anyja templomban. De jártam távoli országokban is tanúságot tenni, így : Írországban, Spanyolországban, Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Jugoszláviában, Olaszországban, Kanadában, Mexikóban, Cayman Szigeteken, és Ontarioban.
Az Eucharisztikus gyógyulás szolgálata
.
Az Eucharisztikus gyógyító szolgálatban sok embert láttam meggyógyulni testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg. Az emberek különböző betegségekből, mint például: rák, AIDS, ízületi gyulladás, szívbetegségek, szem problémák, tüdőtágulat, asztma, hátfájás, rossz hallás és még sok más betegségből teljesen és tökéletesen meggyógyultak.
Az orvosok és a gyógyszerek nem segítenek bizonyos betegségek gyógyításában, melyeknél a családfa az ok.
A Gyógyító szolgálat alatt, sokan elnyugszanak lélekben az Oltáriszentség előtt, és néhányan a lélek megújulását és a test gyógyulását tapasztalják meg.
Akit villámcsapás ért
Aki kételkedik, vagy nem hisz Isten jelenlétében, aki azt hiszi, hogy a másvilág csak a filmesek szüleménye, és azt gondolja, hogy a halállal minden véget ér, olvassa el ezt az írást.
De elejétől a végéig olvassa el, és legyen bármilyen szkeptikus, megváltozik a véleménye. Ez megtörtént eset, egy baleset, amelyet dokumentáltak. 1995-ben történt. Dr.Gloria Polo, a kolumbiai fogorvosnő egy balesetben „meghalt”, azaz olyan súlyosan megsérült, hogy napokig kómában feküdt, s csak gépek tartották életben. Ha ezeket lekapcsolták volna, azonnal meghal. Itt elolvashatod a könyvet: http://www.vilagkiralynoje.hu/ma_files/akit_villamcsapas_ert.pdf |
|
Búcsú Csíksomlyón

Szent Pillanatok
A Zarándokútnak van egy egyetemes jelképisége: egy-egy búcsús menet voltaképpen képi megjelenítése annak, hogy az ember földi élete során az örök haza felé vándorol, miközben a cél elérése érdekében tudatosan vállalja a töredelmeket. A zarándok tehát kilép a mindennapokból, és a rituális dráma cselekvései hozzásegítik ahhoz, hogy egyre inkább alámerüljön a misztikába. A kegyhelyen való tartózkodásnak több olyan mozzanatát lehet megnevezni, melyeket a szenttel való találkozás pillanataiként értelmezhetünk. A kegyhely megpillantása, az itt történő gyónás és áldozás, a kegyszoborral való találkozás, az éjszakai virrasztás vagy templomalvás, a pünkösd hajnali napvárás, mind olyan pillanatok lehetnek, amikor az ember teljesen maga mögött hagyhatja a hétköznapi énjét és azonosulhat a felszín mulandó jelenségei mögött húzódó igazi transzcendens valósággal. Eliade szerint a vallásos ember számára csak ennek a szent szférának van igazi valóságos értéke.
Égi magasság felé
Azt, hogy ilyen kiemelt jelentőségű pillanatok és percek valóban léteznek, azt vallomások sora bizonyítja. Még hónapokkal, sőt évekkel később is átforrósodik az emlékezők hangja, amikor a másik világgal való találkozásukról beszélnek. Sokan már hónapokkal korábban készülnek arra, hogy a somlyói Máriának mondják el a bánatukat, hogy a kegyszobor lábánál kisírhassák magukat. Egy udvarhelyi idős ember úgy emlékezik, hogy a régi búcsúkon, amikor a Hargita csíki oldalára érve megpillantották a kegytemplomot, valami ellenállhatatlan erő kényszerítette őket térdre. Egy moldvai férfi évek múltán is átszellemült arccal meséli, hogy a felkelő Napban látta keresztje alatt el-elbukó Krisztust a Golgotán. A Kis-Somlyó hegyén a szent állandó jelenlétét annyira nyilvánvalóan érzik, hogy a moldvai csángók hite szerint a hegyre csak az bír felmenni, akinek a lelkét nem terheli súlyos bűn. A hely oldalában lévő keresztút végzése nemcsak a passió, a krisztusi kínszenvedésből való résztvállalás miatt fontos, hanem azért is, mert az ember a szent hegy csúcsára jutva úgy érezheti, méltóvá vált arra, hogy maga is égi magasság felé emelkedjék. Nem állítom azt, hogy hasonló intenzitású élményekben minden búcsújárónak része van. Annyit állítok csupán, hogy a hagyományos búcsújárás rituális cselekvéssora, az ezekben való aktív, hosszas és folyamatos részvétel, a töredelmek vállalása hozzásegítette a hívő embert a szenttel való ilyen katartikus találkozásokhoz.
Részlet: Csíksomlyó magazin 2014.10 szám. Tánczos Vilmos: Búcsú Csíksomlyón című írásából
A Zarándokútnak van egy egyetemes jelképisége: egy-egy búcsús menet voltaképpen képi megjelenítése annak, hogy az ember földi élete során az örök haza felé vándorol, miközben a cél elérése érdekében tudatosan vállalja a töredelmeket. A zarándok tehát kilép a mindennapokból, és a rituális dráma cselekvései hozzásegítik ahhoz, hogy egyre inkább alámerüljön a misztikába. A kegyhelyen való tartózkodásnak több olyan mozzanatát lehet megnevezni, melyeket a szenttel való találkozás pillanataiként értelmezhetünk. A kegyhely megpillantása, az itt történő gyónás és áldozás, a kegyszoborral való találkozás, az éjszakai virrasztás vagy templomalvás, a pünkösd hajnali napvárás, mind olyan pillanatok lehetnek, amikor az ember teljesen maga mögött hagyhatja a hétköznapi énjét és azonosulhat a felszín mulandó jelenségei mögött húzódó igazi transzcendens valósággal. Eliade szerint a vallásos ember számára csak ennek a szent szférának van igazi valóságos értéke.
Égi magasság felé
Azt, hogy ilyen kiemelt jelentőségű pillanatok és percek valóban léteznek, azt vallomások sora bizonyítja. Még hónapokkal, sőt évekkel később is átforrósodik az emlékezők hangja, amikor a másik világgal való találkozásukról beszélnek. Sokan már hónapokkal korábban készülnek arra, hogy a somlyói Máriának mondják el a bánatukat, hogy a kegyszobor lábánál kisírhassák magukat. Egy udvarhelyi idős ember úgy emlékezik, hogy a régi búcsúkon, amikor a Hargita csíki oldalára érve megpillantották a kegytemplomot, valami ellenállhatatlan erő kényszerítette őket térdre. Egy moldvai férfi évek múltán is átszellemült arccal meséli, hogy a felkelő Napban látta keresztje alatt el-elbukó Krisztust a Golgotán. A Kis-Somlyó hegyén a szent állandó jelenlétét annyira nyilvánvalóan érzik, hogy a moldvai csángók hite szerint a hegyre csak az bír felmenni, akinek a lelkét nem terheli súlyos bűn. A hely oldalában lévő keresztút végzése nemcsak a passió, a krisztusi kínszenvedésből való résztvállalás miatt fontos, hanem azért is, mert az ember a szent hegy csúcsára jutva úgy érezheti, méltóvá vált arra, hogy maga is égi magasság felé emelkedjék. Nem állítom azt, hogy hasonló intenzitású élményekben minden búcsújárónak része van. Annyit állítok csupán, hogy a hagyományos búcsújárás rituális cselekvéssora, az ezekben való aktív, hosszas és folyamatos részvétel, a töredelmek vállalása hozzásegítette a hívő embert a szenttel való ilyen katartikus találkozásokhoz.
Részlet: Csíksomlyó magazin 2014.10 szám. Tánczos Vilmos: Búcsú Csíksomlyón című írásából
Megszabadítás rózsafüzér
Fel szeretném hívni a figyelmet a megszabadítás rózsafüzérre. Ha hittel imádkozzák óriási ereje van! Függőségeket, szenvedélybetegséget is meg lehet gyógyítani vele, akár teljesen reménytelen eseteket. Kitartónak kell lenni az imában! Ha ilyen jellegű problémával találkoztok sokat segít ennek az imának az ismerete és imádkozása.
MEGSZABADÍTÁS RÓZSAFÜZÉR
1. Keresztvetés.
2. Jöjj, Szentlélek Úristen...(ének)
3. Hiszek egy Istenben...
Úr Jézus, Te azt mondottad: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36) Ezzel a bizalommal fordulok Hozzád.
(A nagy szemekre mondjuk:) Jézus, akit Te megszabadítasz, az valóban szabad lesz!
(A kis szemek mindegyikére hittel szólítjuk Jézust:)
Jézus, könyörülj rajtam! (férjemen, feleségemen, gyermekemen, testvéremen...)
Jézus, gyógyíts meg! (gyógyítsd meg őt!)
Jézus, ments meg! (mentsd meg őt!)
Jézus, szabadíts meg! (szabadítsd meg őt!)
Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja,
Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak.
Ámen.
MEGSZABADÍTÁS RÓZSAFÜZÉR
1. Keresztvetés.
2. Jöjj, Szentlélek Úristen...(ének)
3. Hiszek egy Istenben...
Úr Jézus, Te azt mondottad: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek." (Jn 8,36) Ezzel a bizalommal fordulok Hozzád.
(A nagy szemekre mondjuk:) Jézus, akit Te megszabadítasz, az valóban szabad lesz!
(A kis szemek mindegyikére hittel szólítjuk Jézust:)
Jézus, könyörülj rajtam! (férjemen, feleségemen, gyermekemen, testvéremen...)
Jézus, gyógyíts meg! (gyógyítsd meg őt!)
Jézus, ments meg! (mentsd meg őt!)
Jézus, szabadíts meg! (szabadítsd meg őt!)
Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja,
Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak.
Ámen.
Jelenések

"Amikor elhatalmasodik a bűn, akkor túlárad a kegyelem."
Amikor a világban egyre több próféta lép színre, és egyre csak szaporodnak a jelenések, akkor ez biztos jele annak, hogy az adott kor társadalma erkölcsileg nagyon mélyre zuhant. Isten végtelen nagy irgalmában még esélyt adván az emberiségnek a javulásra végső eszközökhöz folyamodik: megnyitja az ég rendkívüli kegyelmeinek a csatornáit: és ez nem más, mint a próféták és a jelenések. Akárcsak, mint mi emberek, amikor valamilyen oknál fogva felborul a társadalmi élet megszokott rendje, például földrengés, tűzvész vagy más természeti katasztrófa miatt, akkor az érintett területen a kormány rendkívüli állapotot hirdet, és teszi mindezt azért, hogy mentse, ami még menthető. Ezt teszi Isten is most velünk, mert nagyon szeret bennünket és nem akar örökre elveszteni.
Az Úr Jézus szinte kivétel nélkül minden látnoknak panaszkodik az emberek nagy fokú közömbössége miatt, és köztük nagyon sok keresztény miatt is, akik szintén elutasítják vagy csak közömbösek a próféciákkal szemben. "Elérkezik majd az idő, amikor mindazok, akik ellenem támadnak, felelősségre lesznek vonva, mivel ők minden esetben Isten üdvösségtervét gátolják." Ha nem vagy biztos egy jelenés hitelességében, akkor csendben borulj le, és imádkozz! Kérd a szentlelket, hogy mutassa meg a helyes utat és az igazságot, de semmiképpen nem szórhatsz rágalmakat prófétáimra!"
- "Miért olyan nehéz egyeseknek elfogadniuk e korszak prófétáit és azokat a szavakat amiket Te mondasz Uram?"
- "Bizony mondom néked, az én juhaim felismerik hangomat"
-" De Uram, a szkeptikusokat az sem győzi meg, hogy gyógyulások történnek és bűnösök térnek meg."
- "Akkor sem lennének meggyőzve, ha szemük láttára támadna fel valaki. Hallván hallanak, de nem értik, látván látnak, de nem fogják fel, mert érzéketlenné vált e nemzedék szíve, fülük megsüketült és becsukták szemüket félelmükben, hogy ne lássanak a szemükkel, ne halljanak fülükkel, ne értsenek szívükkel, hogy meg ne térítsem és meg ne gyógyítsam őket." "Ne bántsátok fölkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok!"
Az az ember, aki Istenre nem nyitott, mert élete nagy részét, vagy talán az egész eddigi életét halálos bűnökben élte, képtelen megérteni a Mennyei dolgokat, mivel életében nincs jelen a Szentlélek. Az ilyen ember egészen másképpen látja a világot, mint az a hívő ember, aki a kegyelem állapotában van, és ennél fogva birtokolja a Szentlélek világosságát és irányítását. Az az ember, aki e világi módon él, nem fogja fel ami az Isten lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni. Hiszen lelki módon kell azt megítélni. És mivel számukra ez oktalanság, ezért van az, hogy a jelenéseket csupán egy kézlegyintéssel szokták elintézni a következő jól ismert szókísérettel: "szemfényvesztés az egész, hülyeség."
Hát nem barátom. A jelenések nem szemfényvesztések, hanem Isten rendkívüli ajándékai a mi üdvösségünk érdekében. Az Úr Jézus üzenetei szerint minden idők legzüllöttebb nemzedéke vagyunk, és az emberiség nagy része a biztos kárhozat felé menetel. Ez az oka, hogy az Úr ilyen sok látnokot küld a világba, mert nem akar senkit sem elveszteni. A próféciák egyetlen célja az, hogy Istenhez vezessenek minket.
Az Úr Jézus még azt is gyakran kiemeli, hogy csupán emberi ésszel ezeket a rendkívüli Isteni beavatkozásokat nem lehet megérteni, szükséges hozzá a Szentlélek világossága. Ezért sürgeti az imádságot, a szentgyónást, a szentmise áldozatot, azaz a kegyelmi eszközök rendszeres igénybevételét, mert ha ezekkel a kegyelmi eszközökkel úgymond nem tágítjuk a lelkünket, és nemél bennünk a Szentlélek, akkor sok mindent nem értünk. A megtisztult szív ellenben, amelyben ott lakik a Szentlélek, segít a gyenge értelemnek meglátnia az igazságot.
"Gyermekeim, teljes bizalommal forduljatok fiamhoz, Jézus Krisztushoz, az Ő szent Szívéhez, melyben a Mennyi Atyának kedve telt. Hagyatkozzatok teljesen Szent Fiamra, és akkor a jövőtől való félelem eltűnik a szívetekből. A félelem csak azok szívében ver gyökeret, akik nem keresik Istent őszinte szívvel. Mert mindaz, aki gyermeki bizalommal fordul a Mennyei Atyához, megkapja a Szentlélek vigasztaló ajándékát és világosságát. Ne aggódjatok tehát, mert a Szentlélek megvilágosít és megvigasztal benneteket ezekben az apokaliptikus időkben." (Venezuela Finca Betaniában '80-as évek 13. jelenés)
Íme a kegyelmi eszközök, amelyekről a Szűzanya gyakran említést tesz, az öt kő:
Az első az imádság, tehát szívvel kell imádkozni, és minden nap a Rózsafüzért imádkozni. A második a Szentírás olvasása. Isten igéje nélkül a sötétben botorkálunk. A harmadik a szentgyónás. Nem élhetünk a súlyos bűn állapotában, mert ez annyit jelent, hogy a sátán területére költözködünk és akkor ne csodálkozzunk azon, hogyha mindenféle szörnyű dolgok történnek velünk. A negyedik a szentáldozás, Krisztus teste, amellyel, ha nem táplálkozunk, nem lesz élet bennünk. Az ötödik pedig a böjt. Ide tartozik minden lemondás, önmegtagadás és mindaz, ami megfékezi a test vágyait, hogy a lelki életben növekedni tudjunk. Érdekes megfigyelni, hogy e kegyelmi eszközök említése minden hiteles jelenésben szerepel, mely eszközök egyben a hitelesség főbb kritériumai is.
A komoly lelki élet és az életszentségekre való törekvés a mi elsődleges feladatunk, és nem az ügyek intézése, vagy egy külső formális dolog megtétele. A belső megtérés, a belső lelki élet növekedése, amikor a Szentlélek valóban hatékonyan tud működni bennünk és közöttünk.
"Gyertek hozzám kicsinyeim, mert nagyon sok szép meglepetést tartogatok még számotokra, és azok számára, akik teljesen rám mertnek hagyatkozni, megajándékozván engem teljes bizalmukkal. Engedjétek meg, hogy a Szentlelkem vezessen benneteket. Ezekben az időkben Szentlelkem nagyon erősen érezteti a jelenlétét az egész világon. Ő már régóta köztetek van, hogy összegyűjtsön benneteket és bevezesse majd választott népemet az új ég és az új föld csodálatos birodalmába." Szólt az Úr az egyik philadelphiai látnoknak.
Hát adja az Úr, hogy így legyen. Ezért imádkozunk, ezt hisszük, ezt valljuk, erre vágyunk, s ezután áhítozunk, mert ez a világ, amiben élünk, teljesen elembertelenedett. Nagyon sokan nem érzik jól magukat benne, mert a bűn nagy erővel halad előre, és fájdalmasan maga alá gyűr rengeteg embert. Jézus sokszor ismétli: azért jövök, hogy megállítsam a gonoszságot, megállítsam a bűnt, mert nem akarom, hogy még több ártatlan gyermekem elvesszen, a fenevad martaléka legyen. Jézus a bűnt nem szereti, de a bűnösnek megbocsát.
Átalakulásnak lesz a világ alávetve, mely előkészíti az Úr Jézus második eljövetelét. Azok, akik nem hiszik, hogy ez az előkészítő idő elkezdődött, azok nagyot fognak csalódni, amikor majd szembe találják magukat még nagyobb és még megrázóbb eseményekkel, amelyeket már megjövendöltek. Csak a gonoszok fognak hátat fordítani az Úrnak. Nekünk továbbra is csak imádkoznunk kell, mert az imáknak és az áldozatoknak köszönhetően ezekből a lelkekből is sokakat meg tud menteni az Úr. Jézus azt is mondja: "Ti, aki szerettek engem és keresitek akaratomat, hogy megtegyétek, kérjetek bármit és megkapjátok, feltéve, ha nem ellenkezik Szent Atyám törvényeivel."
Igen Uram, adj nekünk erőt, bölcsességet, okosságot és főleg lelkesedést, hogy igazi és őszinte gyermekeid legyünk és a te munkatársaid, ahogyan azt gyakran kéred tőlünk. Add, hogy segíthessünk ennek a világnak a megváltoztatásában, hogy újra visszataláljon hozzád, hiszen te vagy a Teremtő, te vagy a mi Istenünk, a mi Atyánk, aki Megváltót küldtél, és Te vagy az, aki hazavársz mindnyájunkat. Számtalanszor megismétled üzeneteidben,nem akarsz egy lelket sem elveszíteni. Egyet sem. Uram legyen így, ne vesszen el senki! Ehhez adj erőt, okosságot, bölcsességet, hogy méltó munkatársaid lehessünk ebben a lelkeket megmentő küzdelemben.
Részlet: Selymes József: Kitekintés a jelenések világára című könyvből
Amikor a világban egyre több próféta lép színre, és egyre csak szaporodnak a jelenések, akkor ez biztos jele annak, hogy az adott kor társadalma erkölcsileg nagyon mélyre zuhant. Isten végtelen nagy irgalmában még esélyt adván az emberiségnek a javulásra végső eszközökhöz folyamodik: megnyitja az ég rendkívüli kegyelmeinek a csatornáit: és ez nem más, mint a próféták és a jelenések. Akárcsak, mint mi emberek, amikor valamilyen oknál fogva felborul a társadalmi élet megszokott rendje, például földrengés, tűzvész vagy más természeti katasztrófa miatt, akkor az érintett területen a kormány rendkívüli állapotot hirdet, és teszi mindezt azért, hogy mentse, ami még menthető. Ezt teszi Isten is most velünk, mert nagyon szeret bennünket és nem akar örökre elveszteni.
Az Úr Jézus szinte kivétel nélkül minden látnoknak panaszkodik az emberek nagy fokú közömbössége miatt, és köztük nagyon sok keresztény miatt is, akik szintén elutasítják vagy csak közömbösek a próféciákkal szemben. "Elérkezik majd az idő, amikor mindazok, akik ellenem támadnak, felelősségre lesznek vonva, mivel ők minden esetben Isten üdvösségtervét gátolják." Ha nem vagy biztos egy jelenés hitelességében, akkor csendben borulj le, és imádkozz! Kérd a szentlelket, hogy mutassa meg a helyes utat és az igazságot, de semmiképpen nem szórhatsz rágalmakat prófétáimra!"
- "Miért olyan nehéz egyeseknek elfogadniuk e korszak prófétáit és azokat a szavakat amiket Te mondasz Uram?"
- "Bizony mondom néked, az én juhaim felismerik hangomat"
-" De Uram, a szkeptikusokat az sem győzi meg, hogy gyógyulások történnek és bűnösök térnek meg."
- "Akkor sem lennének meggyőzve, ha szemük láttára támadna fel valaki. Hallván hallanak, de nem értik, látván látnak, de nem fogják fel, mert érzéketlenné vált e nemzedék szíve, fülük megsüketült és becsukták szemüket félelmükben, hogy ne lássanak a szemükkel, ne halljanak fülükkel, ne értsenek szívükkel, hogy meg ne térítsem és meg ne gyógyítsam őket." "Ne bántsátok fölkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok!"
Az az ember, aki Istenre nem nyitott, mert élete nagy részét, vagy talán az egész eddigi életét halálos bűnökben élte, képtelen megérteni a Mennyei dolgokat, mivel életében nincs jelen a Szentlélek. Az ilyen ember egészen másképpen látja a világot, mint az a hívő ember, aki a kegyelem állapotában van, és ennél fogva birtokolja a Szentlélek világosságát és irányítását. Az az ember, aki e világi módon él, nem fogja fel ami az Isten lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni. Hiszen lelki módon kell azt megítélni. És mivel számukra ez oktalanság, ezért van az, hogy a jelenéseket csupán egy kézlegyintéssel szokták elintézni a következő jól ismert szókísérettel: "szemfényvesztés az egész, hülyeség."
Hát nem barátom. A jelenések nem szemfényvesztések, hanem Isten rendkívüli ajándékai a mi üdvösségünk érdekében. Az Úr Jézus üzenetei szerint minden idők legzüllöttebb nemzedéke vagyunk, és az emberiség nagy része a biztos kárhozat felé menetel. Ez az oka, hogy az Úr ilyen sok látnokot küld a világba, mert nem akar senkit sem elveszteni. A próféciák egyetlen célja az, hogy Istenhez vezessenek minket.
Az Úr Jézus még azt is gyakran kiemeli, hogy csupán emberi ésszel ezeket a rendkívüli Isteni beavatkozásokat nem lehet megérteni, szükséges hozzá a Szentlélek világossága. Ezért sürgeti az imádságot, a szentgyónást, a szentmise áldozatot, azaz a kegyelmi eszközök rendszeres igénybevételét, mert ha ezekkel a kegyelmi eszközökkel úgymond nem tágítjuk a lelkünket, és nemél bennünk a Szentlélek, akkor sok mindent nem értünk. A megtisztult szív ellenben, amelyben ott lakik a Szentlélek, segít a gyenge értelemnek meglátnia az igazságot.
"Gyermekeim, teljes bizalommal forduljatok fiamhoz, Jézus Krisztushoz, az Ő szent Szívéhez, melyben a Mennyi Atyának kedve telt. Hagyatkozzatok teljesen Szent Fiamra, és akkor a jövőtől való félelem eltűnik a szívetekből. A félelem csak azok szívében ver gyökeret, akik nem keresik Istent őszinte szívvel. Mert mindaz, aki gyermeki bizalommal fordul a Mennyei Atyához, megkapja a Szentlélek vigasztaló ajándékát és világosságát. Ne aggódjatok tehát, mert a Szentlélek megvilágosít és megvigasztal benneteket ezekben az apokaliptikus időkben." (Venezuela Finca Betaniában '80-as évek 13. jelenés)
Íme a kegyelmi eszközök, amelyekről a Szűzanya gyakran említést tesz, az öt kő:
Az első az imádság, tehát szívvel kell imádkozni, és minden nap a Rózsafüzért imádkozni. A második a Szentírás olvasása. Isten igéje nélkül a sötétben botorkálunk. A harmadik a szentgyónás. Nem élhetünk a súlyos bűn állapotában, mert ez annyit jelent, hogy a sátán területére költözködünk és akkor ne csodálkozzunk azon, hogyha mindenféle szörnyű dolgok történnek velünk. A negyedik a szentáldozás, Krisztus teste, amellyel, ha nem táplálkozunk, nem lesz élet bennünk. Az ötödik pedig a böjt. Ide tartozik minden lemondás, önmegtagadás és mindaz, ami megfékezi a test vágyait, hogy a lelki életben növekedni tudjunk. Érdekes megfigyelni, hogy e kegyelmi eszközök említése minden hiteles jelenésben szerepel, mely eszközök egyben a hitelesség főbb kritériumai is.
A komoly lelki élet és az életszentségekre való törekvés a mi elsődleges feladatunk, és nem az ügyek intézése, vagy egy külső formális dolog megtétele. A belső megtérés, a belső lelki élet növekedése, amikor a Szentlélek valóban hatékonyan tud működni bennünk és közöttünk.
"Gyertek hozzám kicsinyeim, mert nagyon sok szép meglepetést tartogatok még számotokra, és azok számára, akik teljesen rám mertnek hagyatkozni, megajándékozván engem teljes bizalmukkal. Engedjétek meg, hogy a Szentlelkem vezessen benneteket. Ezekben az időkben Szentlelkem nagyon erősen érezteti a jelenlétét az egész világon. Ő már régóta köztetek van, hogy összegyűjtsön benneteket és bevezesse majd választott népemet az új ég és az új föld csodálatos birodalmába." Szólt az Úr az egyik philadelphiai látnoknak.
Hát adja az Úr, hogy így legyen. Ezért imádkozunk, ezt hisszük, ezt valljuk, erre vágyunk, s ezután áhítozunk, mert ez a világ, amiben élünk, teljesen elembertelenedett. Nagyon sokan nem érzik jól magukat benne, mert a bűn nagy erővel halad előre, és fájdalmasan maga alá gyűr rengeteg embert. Jézus sokszor ismétli: azért jövök, hogy megállítsam a gonoszságot, megállítsam a bűnt, mert nem akarom, hogy még több ártatlan gyermekem elvesszen, a fenevad martaléka legyen. Jézus a bűnt nem szereti, de a bűnösnek megbocsát.
Átalakulásnak lesz a világ alávetve, mely előkészíti az Úr Jézus második eljövetelét. Azok, akik nem hiszik, hogy ez az előkészítő idő elkezdődött, azok nagyot fognak csalódni, amikor majd szembe találják magukat még nagyobb és még megrázóbb eseményekkel, amelyeket már megjövendöltek. Csak a gonoszok fognak hátat fordítani az Úrnak. Nekünk továbbra is csak imádkoznunk kell, mert az imáknak és az áldozatoknak köszönhetően ezekből a lelkekből is sokakat meg tud menteni az Úr. Jézus azt is mondja: "Ti, aki szerettek engem és keresitek akaratomat, hogy megtegyétek, kérjetek bármit és megkapjátok, feltéve, ha nem ellenkezik Szent Atyám törvényeivel."
Igen Uram, adj nekünk erőt, bölcsességet, okosságot és főleg lelkesedést, hogy igazi és őszinte gyermekeid legyünk és a te munkatársaid, ahogyan azt gyakran kéred tőlünk. Add, hogy segíthessünk ennek a világnak a megváltoztatásában, hogy újra visszataláljon hozzád, hiszen te vagy a Teremtő, te vagy a mi Istenünk, a mi Atyánk, aki Megváltót küldtél, és Te vagy az, aki hazavársz mindnyájunkat. Számtalanszor megismétled üzeneteidben,nem akarsz egy lelket sem elveszíteni. Egyet sem. Uram legyen így, ne vesszen el senki! Ehhez adj erőt, okosságot, bölcsességet, hogy méltó munkatársaid lehessünk ebben a lelkeket megmentő küzdelemben.
Részlet: Selymes József: Kitekintés a jelenések világára című könyvből
"Keresztény értelemben a csodák alatt nem érthetünk varázslatot, sem káprázatot, a mágiához pedig a keresztény értelemben vett csodának semmi köze. Amit az ember a csodák alkalmával megél, voltaképpen egy rendkívül éles paradoxon. Ennek képlete pedig így állítható fel: minél nagyobb bizalommal és odaadással hagyjuk magunkat bevonni a krisztusi hit világába, annál felszabadítóbbá válhat bennünk az élmény, hogy az Istentől kapott hit ereje megújít, gyógyít, életünket helyre hozza, általa korábban soha nem remélt lendületbe jöhetünk. Rácsodálkozásaink a csodákra pedig azért lehetségesek, mert Isten nem fukarkodik lényünk mélyéről alaposan felcsiholni a vágyat, hogy az Ő csodás világába találkozzunk Vele, megéljük erejét minden nehézség, megpróbáltatás, és akár még a kudarcaink ellenére is."
(Részlet: Jezsuiták: Szív magazin 2014. áprilisi szám 3. oldal Horváth Árpád SJ: Beköszöntő: Rácsodálkozás a csodákra)
(Részlet: Jezsuiták: Szív magazin 2014. áprilisi szám 3. oldal Horváth Árpád SJ: Beköszöntő: Rácsodálkozás a csodákra)
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
A szeretet ajándékai

Egy hónappal az esküvője után a harminchárom éves Cami Walkernél szklerózis multiplexet állapítottak meg, ami alapjaiban rengette meg az életét. Az idegrendszerét megtámadó betegség miatt folyamatos orvosi kezelésre szorult, alig tudott járni, és házassága is óriási nyomás alá került.
Cami kilátástalan helyzetében szokatlan segítséget kapott: „Ajándékozz el huszonkilenc ajándékot huszonkilenc nap alatt! - így szólt a tanács – Ha ajándékozol, arra összpontosítasz, mi mindened van, amivel segíteni tudsz, és ez végső soron rád is jó hatással lesz.”
Cami legtöb ajándéka valamilyen apróság volt – egy telefonhívás, aprópénz vagy akár egy papír zsebkendő. Az önzetlen tettek mégis óriási erővel bírtak. A szeretet és a törődés drámaian változtatja meg a világképünket. A nagylelkűség és az ajándékozás egyetlen hónap alatt átalakította Cami életét.
Részlet:
„Az elmúlt húsz nap során megerősödött bennem az a hit, hogy az adakozás és az elfogadás ugyanannak az érmének a két oldalát jelentik. Az egyik nem létezhet a mások nélkül. Mostanra az adakozást és az elfogadást energia cserének látom – egyetemes csereügyletnek, amelyben pillanatról pillanatra mindannyian részt veszünk. Azt is látom, hogy mindegyik kölcsönhatás – akár adok, akár kapok – Isteni tapasztalat, melyet anyám Isteni Pillanatoknak szokott nevezni. Azokban a pillanatokban, amikor ajándékot adok vagy kapok, énem igaz lélek része kapcsolatba lép egy másik ember igaz lelkével, és abban a pillanatban mindketten összeköttetésbe lépünk az Isteni erővel, amely a mindenséget teremtette meg a semmiből, a fényt, amelyből mindannyian inspirációt és energiát merítünk.”
„…Az ajándékozási kísérletem hatodik napja óta rendszeresen meditálok és mindennap imádkozom a meditációs gyakorlataim mellett. Számomra a napi ima és a meditáció segített, hogy értelmét és célját lássam az eseményeknek. Pont ez hiányzott az életemből az ajándékozások előtt, amikor úgy éreztem, hogy betegségem szakadékában zuhanok megállíthatatlanul a mélybe. Amit ma világosan látok, hogy én magam kapcsoltam ki a fényeket, és ugrottam ki a gépből ejtőernyő nélkül. Isten egész idő alatt ott volt, készen rá, hogy elkapjon. Mindössze annyit kellett tennem, hogy felismerjem a jelenlétét és rányissam a szemem a fényre."
„… A 27. napon megdöbbenve veszem számba életem varázslatos és csodálatos változásait:
Cami kilátástalan helyzetében szokatlan segítséget kapott: „Ajándékozz el huszonkilenc ajándékot huszonkilenc nap alatt! - így szólt a tanács – Ha ajándékozol, arra összpontosítasz, mi mindened van, amivel segíteni tudsz, és ez végső soron rád is jó hatással lesz.”
Cami legtöb ajándéka valamilyen apróság volt – egy telefonhívás, aprópénz vagy akár egy papír zsebkendő. Az önzetlen tettek mégis óriási erővel bírtak. A szeretet és a törődés drámaian változtatja meg a világképünket. A nagylelkűség és az ajándékozás egyetlen hónap alatt átalakította Cami életét.
Részlet:
„Az elmúlt húsz nap során megerősödött bennem az a hit, hogy az adakozás és az elfogadás ugyanannak az érmének a két oldalát jelentik. Az egyik nem létezhet a mások nélkül. Mostanra az adakozást és az elfogadást energia cserének látom – egyetemes csereügyletnek, amelyben pillanatról pillanatra mindannyian részt veszünk. Azt is látom, hogy mindegyik kölcsönhatás – akár adok, akár kapok – Isteni tapasztalat, melyet anyám Isteni Pillanatoknak szokott nevezni. Azokban a pillanatokban, amikor ajándékot adok vagy kapok, énem igaz lélek része kapcsolatba lép egy másik ember igaz lelkével, és abban a pillanatban mindketten összeköttetésbe lépünk az Isteni erővel, amely a mindenséget teremtette meg a semmiből, a fényt, amelyből mindannyian inspirációt és energiát merítünk.”
„…Az ajándékozási kísérletem hatodik napja óta rendszeresen meditálok és mindennap imádkozom a meditációs gyakorlataim mellett. Számomra a napi ima és a meditáció segített, hogy értelmét és célját lássam az eseményeknek. Pont ez hiányzott az életemből az ajándékozások előtt, amikor úgy éreztem, hogy betegségem szakadékában zuhanok megállíthatatlanul a mélybe. Amit ma világosan látok, hogy én magam kapcsoltam ki a fényeket, és ugrottam ki a gépből ejtőernyő nélkül. Isten egész idő alatt ott volt, készen rá, hogy elkapjon. Mindössze annyit kellett tennem, hogy felismerjem a jelenlétét és rányissam a szemem a fényre."
„… A 27. napon megdöbbenve veszem számba életem varázslatos és csodálatos változásait:
- Boldogabbnak és egészségesebbnek érzem magam és nagyobb csodálattal szemlélem az életet
- Minden nap egyre többet mosolygok és nevetek
- A testem erősebb …
- A vállalkozásom előtt robbanásszerűen új lehetősék tárulnak fel
- Elkezdtem újra kapcsolatba lépni barátaim és rokonaim csodálatos közösségével, azokkal az emberekkel, akiket eddig félelemből kerültem
- Új barátok és ügyfelek közösségét kezdem kiépíteni, azután, hogy hónapokig elszigetelve éreztem itt magam
- A férjemmel való kapcsolatom elmélyült és intimebb lett”
Ayrton Senna: egy zseni, aki Jézust látta a kanyarban
Varázsital
A következő csodát szeretném megosztani Veletek és egyúttal megköszönni imakörös barátnőimnek a közös imákat Húgocskámért, akit kérésünkre megsegített a Jóisten és a Szűzanya.
Drága Húgom, aki Londonban él immár 2 éve, az elmúlt év őszén már nagyon rosszul érezte magát akkori munkahelyén, úgy érezte nem becsülik meg a munkáját, mindennap gyomorgörccsel indult az irodába és folyamatos kudarcélményei voltak (már több hónapja eredmény nélkül keresett új munkahelyet), ezek után nem is meglepő, hogy nagyon el volt keseredve.
Éppen nálunk tett látogatást, én pedig nem tudtam, miként vigasztaljam, már annyiszor elmondtam ugyanazon, hatástalan „mindennapi bölcsességeimet”. Nagyon fájt, hogy ilyen csalódottnak látom őt. Azon tanakodtunk, hogy fel kellene mondania, de ez persze nem megoldás akkor, mikor az ember nem tudja miből kifizetni a számláit és az albérletét. A heti imakör alkalmából is érte mondtam imát és kértem a többiek támogató imáit is. Elutazásának estéjén, már nagyon tanácstalan voltam, nem akartam, hogy Húgocskám ilyen nekikeseredve menjen el tőlünk. Támadt egy ötletem: a tavalyi nyaralás alkalmával óriási lelki élményben volt részem, mert eljutottam Fatimába, ahonnan hoztam egy kis szentelt vizet emlékbe.
Elővettem egy keveset ebből a féltve őrzött kincsből és belecsempésztem egy keveset Húgocskám italába, miközben kértem a Jóistent és a Szűzanyát, hogy mutassanak utat testvéremnek és segítsék meg őt. Testvérem másnap kora reggel indult tőlünk vissza Londonba, rögtön a munkahelyére, ahol azonnal felmondással fogadták! Megköszönték a munkáját és elmondták, hogy mivel a cég átszervezés alatt áll és a képzettségének megfelelő bért sajnos nem tudnak neki fizetni, így többek között tőle is megválnak. Gyors Isteni beavatkozás!!! - gondoltam magamban.
Húgocskámmal együtt nem tudtuk hirtelen sírjunk vagy nevessünk, de a Jóisten és a Szűzanya közbenjárása nyilvánvalóvá vált, mikor másfél hét múlva Húgocskámat egy volt kollégája ajánlásának köszönhetően behívták egy állásinterjúra, ahol azonnal – dupla bérezéssel – felvették. A Fatimai szentelt víz vételét követő 2. héten új munkahelyen kezdett és hálás szívvel gondol azóta is a Jóistenre és a Szűzanyára, hogy új esélyt kapott. Jelenleg is ott dolgozik, jól érzi magát és munkáját megbecsülik.
Szeretettel:
Detti
Drága Húgom, aki Londonban él immár 2 éve, az elmúlt év őszén már nagyon rosszul érezte magát akkori munkahelyén, úgy érezte nem becsülik meg a munkáját, mindennap gyomorgörccsel indult az irodába és folyamatos kudarcélményei voltak (már több hónapja eredmény nélkül keresett új munkahelyet), ezek után nem is meglepő, hogy nagyon el volt keseredve.
Éppen nálunk tett látogatást, én pedig nem tudtam, miként vigasztaljam, már annyiszor elmondtam ugyanazon, hatástalan „mindennapi bölcsességeimet”. Nagyon fájt, hogy ilyen csalódottnak látom őt. Azon tanakodtunk, hogy fel kellene mondania, de ez persze nem megoldás akkor, mikor az ember nem tudja miből kifizetni a számláit és az albérletét. A heti imakör alkalmából is érte mondtam imát és kértem a többiek támogató imáit is. Elutazásának estéjén, már nagyon tanácstalan voltam, nem akartam, hogy Húgocskám ilyen nekikeseredve menjen el tőlünk. Támadt egy ötletem: a tavalyi nyaralás alkalmával óriási lelki élményben volt részem, mert eljutottam Fatimába, ahonnan hoztam egy kis szentelt vizet emlékbe.
Elővettem egy keveset ebből a féltve őrzött kincsből és belecsempésztem egy keveset Húgocskám italába, miközben kértem a Jóistent és a Szűzanyát, hogy mutassanak utat testvéremnek és segítsék meg őt. Testvérem másnap kora reggel indult tőlünk vissza Londonba, rögtön a munkahelyére, ahol azonnal felmondással fogadták! Megköszönték a munkáját és elmondták, hogy mivel a cég átszervezés alatt áll és a képzettségének megfelelő bért sajnos nem tudnak neki fizetni, így többek között tőle is megválnak. Gyors Isteni beavatkozás!!! - gondoltam magamban.
Húgocskámmal együtt nem tudtuk hirtelen sírjunk vagy nevessünk, de a Jóisten és a Szűzanya közbenjárása nyilvánvalóvá vált, mikor másfél hét múlva Húgocskámat egy volt kollégája ajánlásának köszönhetően behívták egy állásinterjúra, ahol azonnal – dupla bérezéssel – felvették. A Fatimai szentelt víz vételét követő 2. héten új munkahelyen kezdett és hálás szívvel gondol azóta is a Jóistenre és a Szűzanyára, hogy új esélyt kapott. Jelenleg is ott dolgozik, jól érzi magát és munkáját megbecsülik.
Szeretettel:
Detti
Ökumenikus csoda

(imakörös barátaimnak és mindazoknak, akik hisznek a csodákban)
Életem legnagyobb csodájának azt tartom, hogy két gyönyörű fiam után gyönyörű kislányom is született: Márton (ő is egy óriási csoda, de ez külön történet), Berci (ő maga volt a megtestesült, földre szállt égi tünemény) és Zsófi (és most róla szól ez a történet). Harmadik várandósságom alatt a családban mindenki buzgón hangoztatta, hogy mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak egészséges legyen. Én is csak magamban mertem imádkozni, hogy „elsődleges, az, hogy egészséges legyen, de ha kérhetek valami extra-pluszt Tőled, kérlek, adj egy kislányt, hogy megtapasztalhassam ezt az érzést is.”
Unitárius nyikómenti családból és katolikus máréfalvi családból származom. Én Édesanyám után unitárius lettem. Szeretem a vallásomat és büszke vagyok rá, büszke vagyok a székelyföldi kis falura, ahol kereszteltek, ahol konfirmáltam, ahol sokszor láttam igaz, szerény, de mély hitű Jézus követőket. Ugyanakkor a családból ismertem a katolikus szertartást is, nagynéném vitt katolikus templomba és ami engem abban nagyon megfogott már gyermekkoromban, az pont a misztérium, a csoda, ami az unitárius szertartásból nekem hiányzott. Hinni a csodában, hinni, hogy vannak angyalok, vannak szentek, akik közvetítők, akik vigyáznak ránk. Óriási energiák, be sem férnek a fejünkbe, ezért nem tudjuk megmagyarázni és nem is kell, csak hinni. Aztán a sors úgy hozta, hogy tanítottam katolikus gimnáziumban és református gimnáziumban egyaránt, mindezekkel az élményekkel én teljesen ökumenikusnak érzem magam.
Férjemmel, Zsolttal még házasságunk előtt megegyeztünk, hogy nem hagyjuk el a vallásunkat, gyerekeinket pedig az erdélyi hagyomány szerint kereszteljük: ha fiúk, akkor az apjuk vallását(katolikus), ha lányok, akkor az anyjuk vallását(unitárius) örököljék.
Nyár volt, Tusványosi Nyári Szabadegyetem végén elmentünk a családdal Csíksomlyóra. Ott imádkoztunk, bemutattuk a két fiunkat Máriának. Baba volt a pocakban, terveztük, de még nem is tudtuk. És ott jött hirtelen egy érzés, hogy valami nagy dolgot kellene áldozzak azért, hogy biztosan szülessen egy kislányom is. És akkor ott a csíksomlyói kegytemplomban nem csak úgy mondtam, hanem nagyon éreztem, hogy ezt kell mondjam és...csak úgy egyszerűen, unitárius módra annyit gondoltam Máriának: „ha adsz egy kislányt, megígérem, hogy katolikus lesz.” Őszintén, kicsit megnehezedett a szívem, ahogy kimondtam, mert a saját egyezségünk és a magam vallása elleni lépésnek éreztem, de ugyanakkor ismertem a csíksomlyói Szűz Mária jóságát és csodatévő erejét és arra gondoltam, ebből nem lesz gond és nem fogok visszalépni és ezek után már legyen meg az Ő akarata.
2012 májusában megszületett Zsófia. Addig titokban tartottam még Zsolt előtt is ezt az egyezséget. De nem azért, mert bizonytalan voltam, csak olyan „lányos dolognak” éreztem. Ahogy megszületett (az is csodálatos, mondhatni mesebeli élmény volt), elmondtam. Mindenki örömére meg is kereszteltük. Így lett katolikus.
Újra nyár lett, Zsófi 1 éves lett, újra Tusványos...és éreztem a vonzást a levegőben, hogy mennem kell. Megfogtam Zsófit, beültünk az autóba, Zsoltnak pont előadása volt...és mentünk...mondtam Zsófinak, hogy be fogom mutatni Valakinek, aki nagyon fontos. Megérkeztünk ketten Csíksomlyóra. Zuhogott az eső, de nagyon. Vártunk egy kicsit, kisütött a nap és megjelent egy óriási szivárvány. Mehettünk. Benyitottunk, épp esküvő volt...hú, az egy óra...de láttuk Máriát távolról és éreztem, hogy meg kell várni. Megvártuk, aztán bementünk, mindenki kijött, nem volt senki, csak mi. Én azt éreztem, hogy csak ránk figyel és csak nekünk mosolyog. Lépkedtem előre és gombóc volt a torkomban. Megsimogattuk a lábát is. Zsófi nagyon csendben volt, pedig nem volt jellemző rá. Én zavarban is voltam kicsit, már nem is emlékszem pontosan, talán elmondtam egy Üdvözlégy-et. Arra már biztosan emlékszem, hogy beszélgettünk, ez maradt meg a legtisztábban:
„Hát itt van.Vigyázol rá?”
És nagyon tisztán hallottam, hogy azt mondta, hogy IGEN.
Szeretettel: Ágnes
Életem legnagyobb csodájának azt tartom, hogy két gyönyörű fiam után gyönyörű kislányom is született: Márton (ő is egy óriási csoda, de ez külön történet), Berci (ő maga volt a megtestesült, földre szállt égi tünemény) és Zsófi (és most róla szól ez a történet). Harmadik várandósságom alatt a családban mindenki buzgón hangoztatta, hogy mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak egészséges legyen. Én is csak magamban mertem imádkozni, hogy „elsődleges, az, hogy egészséges legyen, de ha kérhetek valami extra-pluszt Tőled, kérlek, adj egy kislányt, hogy megtapasztalhassam ezt az érzést is.”
Unitárius nyikómenti családból és katolikus máréfalvi családból származom. Én Édesanyám után unitárius lettem. Szeretem a vallásomat és büszke vagyok rá, büszke vagyok a székelyföldi kis falura, ahol kereszteltek, ahol konfirmáltam, ahol sokszor láttam igaz, szerény, de mély hitű Jézus követőket. Ugyanakkor a családból ismertem a katolikus szertartást is, nagynéném vitt katolikus templomba és ami engem abban nagyon megfogott már gyermekkoromban, az pont a misztérium, a csoda, ami az unitárius szertartásból nekem hiányzott. Hinni a csodában, hinni, hogy vannak angyalok, vannak szentek, akik közvetítők, akik vigyáznak ránk. Óriási energiák, be sem férnek a fejünkbe, ezért nem tudjuk megmagyarázni és nem is kell, csak hinni. Aztán a sors úgy hozta, hogy tanítottam katolikus gimnáziumban és református gimnáziumban egyaránt, mindezekkel az élményekkel én teljesen ökumenikusnak érzem magam.
Férjemmel, Zsolttal még házasságunk előtt megegyeztünk, hogy nem hagyjuk el a vallásunkat, gyerekeinket pedig az erdélyi hagyomány szerint kereszteljük: ha fiúk, akkor az apjuk vallását(katolikus), ha lányok, akkor az anyjuk vallását(unitárius) örököljék.
Nyár volt, Tusványosi Nyári Szabadegyetem végén elmentünk a családdal Csíksomlyóra. Ott imádkoztunk, bemutattuk a két fiunkat Máriának. Baba volt a pocakban, terveztük, de még nem is tudtuk. És ott jött hirtelen egy érzés, hogy valami nagy dolgot kellene áldozzak azért, hogy biztosan szülessen egy kislányom is. És akkor ott a csíksomlyói kegytemplomban nem csak úgy mondtam, hanem nagyon éreztem, hogy ezt kell mondjam és...csak úgy egyszerűen, unitárius módra annyit gondoltam Máriának: „ha adsz egy kislányt, megígérem, hogy katolikus lesz.” Őszintén, kicsit megnehezedett a szívem, ahogy kimondtam, mert a saját egyezségünk és a magam vallása elleni lépésnek éreztem, de ugyanakkor ismertem a csíksomlyói Szűz Mária jóságát és csodatévő erejét és arra gondoltam, ebből nem lesz gond és nem fogok visszalépni és ezek után már legyen meg az Ő akarata.
2012 májusában megszületett Zsófia. Addig titokban tartottam még Zsolt előtt is ezt az egyezséget. De nem azért, mert bizonytalan voltam, csak olyan „lányos dolognak” éreztem. Ahogy megszületett (az is csodálatos, mondhatni mesebeli élmény volt), elmondtam. Mindenki örömére meg is kereszteltük. Így lett katolikus.
Újra nyár lett, Zsófi 1 éves lett, újra Tusványos...és éreztem a vonzást a levegőben, hogy mennem kell. Megfogtam Zsófit, beültünk az autóba, Zsoltnak pont előadása volt...és mentünk...mondtam Zsófinak, hogy be fogom mutatni Valakinek, aki nagyon fontos. Megérkeztünk ketten Csíksomlyóra. Zuhogott az eső, de nagyon. Vártunk egy kicsit, kisütött a nap és megjelent egy óriási szivárvány. Mehettünk. Benyitottunk, épp esküvő volt...hú, az egy óra...de láttuk Máriát távolról és éreztem, hogy meg kell várni. Megvártuk, aztán bementünk, mindenki kijött, nem volt senki, csak mi. Én azt éreztem, hogy csak ránk figyel és csak nekünk mosolyog. Lépkedtem előre és gombóc volt a torkomban. Megsimogattuk a lábát is. Zsófi nagyon csendben volt, pedig nem volt jellemző rá. Én zavarban is voltam kicsit, már nem is emlékszem pontosan, talán elmondtam egy Üdvözlégy-et. Arra már biztosan emlékszem, hogy beszélgettünk, ez maradt meg a legtisztábban:
„Hát itt van.Vigyázol rá?”
És nagyon tisztán hallottam, hogy azt mondta, hogy IGEN.
Szeretettel: Ágnes